Képviselőházi irományok, 1887. I. kötet • 1-40. sz.

Irományszámok - 1887-16. Törvényjavaslat, az állategészségügy rendezéséről

148 16. szám. lefolyású, gyógyítás nélkül meg nem szűnik és ha sokáig tart, az állatok mindinkább elcsenevészednek és végre ezen betegség következtében elpusztulnak. A rtihkór az állatoknak egyíná sal való érintkezése által hurczoltatik el; szükséges tehát, hogy ilyen állatok elkülönítve tartandók és gyógyitaudók (96. §). Bővebb indokolást a 97-ik §. nem igényel; mert nagy fokban itihös, tehát ezea betegség következtében teljesen lesoványodott és elcsevenészedett lónak értéke már amúgy sincs. A sertés-orbáncsra vonatkozó 101., 102., 103. és 104. §-okban foglalt szigorú intézkedések abban lelik magyarázatukat, hogy ezen betegség évenkint roppant pusztítást visz véghez a sertések között, e szerint tehát mindent el kell kerülni arra nézve, a mi ezen betegségnek továbbhurczolását elősegítheti. Hogy a törvény 101. §-a szerint az ilyen betegségben elhullott állatok húsának és zsírjának ipari czélokra felhasználása megengedtetik, a javaslat azon álláspontjából magyarázható meg, hogy az állategészségügyi érdekek megóvása mellett, az állattulajdonosok irányában ott, a hol az lehet, méltányosságot tanúsít s őket veszteségtől ily utón is megóvni törekszik. A törvényjavaslat VI. fejesete (liatóságilag kiirtott állatok utáni kártérítésről és a járványok ellen alkalmazott óvintézkedések költségeiről) egy igen fontos és nagyjelentőségű elvet tartalmaz, a mennyiben a hatósági rendeletre leölt állatokért tulajdonosuknak kárpótlást állapit meg. Ezen elv a helyes állategészségügyi rendészet egyik főkelléke, sőt nélküle sok esetben a törvény szigora igazságtalanságra vezetne. Mert követelni azt, hogy az állattulajdonos marháját a vészek terjedésének meggátlása végett — tehát közczélból és mások érdekében is — leölesse és az ebbeli áldozatot ingyen viselje, nem lehet. Különösen indokolja pedig a kárpótlás megadását, azon átalánosan helyesnek elismert elv, hogy az illetőknek az ezen törvény által elérni óhajtott czélra való közreműködése leginkább előmozdítható az által, ha anyagi érdekük keltetik fel. Ugyanis a jelen törvényjavaslat alapfeltételét az képezi, hogy minden állati ragályos járvány kitörése a hatóságnak azonnal feljelentessék, hogy az a szükségesnek talált óvintézkedéseket haladéktalanul foganatosíthassa és ez által a járvány elterjedésének elejét vehesse. Ha már most elismertetik az, hogy ezen feltétel képezi a törvény alapját, akkor minden eszközzel oda kell hatni, hogy ezen feltétel létezzék és létesítése körül az államnak anyagi áldozatoktól sem szabad visszariadnia. Minthogy pedig kétségteleu, hogy a tulajdonosok az állatállományukban bekövetkező betegségeket leginkább azért titkolják el, mert attól tartanak, hogy a járványnak köztudomásra való jutása által állatállományuk értékében veszteségeket fognak szenvedni és a hatóság részéről költséges és alkalmatlan korlátozásoknak fognak alávettetni, önként következik, hogy a tulajdonos azon esetre, ha részére a törvényben előirt kötelezettségek teljesítésének feltétele alatt kárpótlás biztosíttatik, annál kevésbbé fog hajlamot érezni a betegség eltitkolására, mert ezen tény által saját anyagi érdekét koczkáztatná. A kárpótlást az államkincstár fizeti, mert tekintettel az államnak azon kötelezettségére, hogy polgárainak vagyonbiztonságot nyújtani köteles, ez helyesnek és méltányosnak ismerendő el. A törvénynek azon intézkedése, hogy takonykórban, ragadós tüdőlobban vagy veszettségben betegnek talált állatok után kártalanítás nem nyujtatik (105. §.), abban leli indokolását, hogy a takonykór és a veszettség feltétlenül gyógyithatlan, a ragadós tüdőlobnál pedig a felgyógyulási esetek ritkák, az ilyen állat tehát tulajdonosára nézve úgyszólván elveszettnek tekinthető. A 106. §-ban felemiitett kártalanítások az illető állatok állapotának, illetőleg betegségének megfelelően szabályoztattak. A javaslat 108. §-ában kimondatik, hogy kárpótlás fejében az állatnak közönséges értéke fizettetik. Ezen elv szintén a méltányosságnak felel meg és bővebb indokolást alig igényel;