Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.

Irományszámok - 1884-693. A pénzügyi bizottság jelentése, „a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

314 693. szám. mig a hadmentességi alap kamatai 6 milliót el nem érnek; másodsorban szolgálnak a hadmentességi alap kamatai a szükség erejéig. A hadmentességi alap az 1880. évi XXVII. t.-cz. által teremtetvén, a hadmentességi díj czímén befolyt összegekből évi 857,000 forinttal gyarapittatik. És miután a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok a hadmentességi alap gyarapításához 1.143,000 írttal járulnak, ezen alap tőkéje évenkint 2.000,000 frttal és a kamatok fel nem használt részével szaporodik. 1886. év végén ezen alap már 11.094,483 forintra rúgott, melynek kamatai 554,724 forintot tettek. Ha tehát a törvényjavaslat még ezen évben érvényre emelkednék, ugy ez első évre a fedezet (1.320,000 + 554,724) 1.874,724 írtból állana, — mely a kimutatott 1.336,999 frtnyi össz-szükségletnél 537,725 frttal több. És mert a szükségletnek évenkinti emelkedése csak kivételesen némely években éri e a 100,000 frtot, rendszerint azonban jóval ezen összegen alul marad, — mig a hadmentességi alap kamatainak évenkinti emelkedése (tekintettel arra, hogy maga a tőkéje évenkint több mint 2 millióval gyarapodik) a 100,000 frtot jóval meghaladja, — ugy nem szenved semmi kétséget, hogy a kamatok a fentebb emiitett 1.320,000 frttal együtt — nemcsak teljesen fedezik az évről, évre mutatkozó szükségletet, — hanem még az alap tőkéjének gyarapítására is egy tetemes részösszeg marad fenn. Tekintve tehát, hogy ugy a közös pénzügyministerium költségvetésébe felveendő 1.320,000 forint, ugyanott már eddig is egy állandó és folyton növekedő tételt képezett, — valamint a hadmentességi alap gyarapítására Magyarország részéről nyújtandó 857,000 frtnyi járulék már az 1880: XXVII. t.-cz. által rendeltetett el, és ez összeg más czélokra fel nem használható, — kétséget nem szenved, hogy e törvényjavaslat elfogadása újabb terheket az országra nem ró és igy pénzügyileg is nemcsak nem káros az országra, — de határozott előnyöket nyújt, a mennyiben közvetlenül megszabadul az ország azon többletnek quota szerint reá eső részétől, mely már 1886. és 1887. évekre a katonai özvegyek és árvák ellátására az 1.320,000 frton felül a közös pénzügyministerium költségvetésébe fel volt véve, — és apadni fog a honvédelmi tárcza terhére a honvédtiszti özvegyek és árvák ellátására az eddigi szabályok szerint előforduló circa 22,000 frtnyi szükséglet is az évenkint előforduló halálozások folytán évről-évre a teljes megszűnéséig. Közvetve pedig akkor, ha az alap kamatjai a 6 milliót érik el, mi normális időkben 32 év múlva, — egy nagy háború esetén pedig 50—60 év múlva állana be, — megszűnik még az 1.320,000 frtnyi dotatio is, illetve megtakarítja az ország ez összegnek quota szerint reá eső részét. Midőn tehát mindezeknél fogva a pénzügyi bizottság a véderő-bizottsággal egyetértve a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta és annak elfogadását a t. háznak is ajánlaná, — nem mulaszthatja el a bizottság, hogy még két kérdésre a t. háznak figyelmét, illetve intézkedését fel ne hivja. Az egyik alkotmányjogi természetíí. Ugyanis a fedezet módozatáról szóló 36. §. tárgyalása alkalmával felmerült aggodalmakkal szemben a bizottság szükségesnek látta, határozott állást foglalni és kijelenteni, hogy a magyar honvédség és magyar népfölkelés tiszti és legénységi özvegyei és árvái ellátása szükségletének — bárhonnan származzék vagy bármiképen állapíttassák meg a fedezet, — az országgyűlést az évi állami költségvetésben megillető megszavazási jog, valamint az engedélyezett ellátásokra nézve az állami számvevőszéket megillető ellenőrzési kötelesség semmi körülmények között sem szenvedhet csorbát. A tárgyaláson jelenlevő honvédelmi minister úr osztván a bizottság ezen felfogását, — a bizottság arról azon észrevétele kíséretében tesz jelentést a t. háznak, hogy tekintettel arra, miszerint a törvényjavaslat szövege