Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.

Irományszámok - 1884-693. A pénzügyi bizottság jelentése, „a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

693. szám. 315 a bizottság itt kifejezett nézetével ellenkezésben nem áll, és igy a felmerült aggodalom abban támogatást nem talál, — a bizottság külön intézkedésre okot nem lát. A másik kérdés arra vonatkozik, hogy milyen mértékben birjon a törvényjavaslat visszaható erb'vel? A törvényjavaslat 34. §-a szerint nem terjed ki: 1. azon özvegyekre és árvákra, kiknek férjeik, illetve atyjuk a törvényjavaslat törvényre emelkedése idején már nem élt; % azon Özvegyekre és árvákra, kiknek férjeik, illetve atyjuk ezen törvény életbeléptekor még élt ugyan, de már tettleges szolgálatban nem állott. A törvényjavaslat tehát az özvegyeknek és árváknak két kategóriáját állítja fel, melyeket egészen egyforma sorsban részesít. Ámde a bizottság ezen két kategória között az ellátási igényre nézve lényeges különbséget lát. Mig az első kategóriájú Özvegyek és árvák ellátásukat egy olyan időben nyerték, midőn még más szabályzat nem létezett mint a régi, és igy ezen törvényjavaslat érvényre emelkedése napján ezekre nézve már bevégzett tényeket talált, melyen most utólag az új szabályok szerint változást tenni nem volna egyéb, mint azokat egy soha nem remélt kegyadományba részesíteni, mi az államra egy ismeretlen, de mindenesetre oly súlyos terhet róna, melyet annak jelenlegi pénzügyi helyzete meg nem engedhet; — addig a második kategóriába tartozó özvegyekre nézve ezen törvényjavaslat érvényre emelkedése idején ily bevégzett tényt nem talál, azoknak ellátásra való igényeiket a régi szabályok szerint megbírálni, — mikor már újabb, kedvezőbb szabályok érvényben vannak, valóban méltánytalanság volna, mely annyival inkább kirivó színben tűnik fel, a mennyiben a polgári hivatalnokok nyugdíjazásáról szóló 1885. évi XI. t.-cn. az életbelépése idejekor már nyugalmazott hivatalnokok özvegyeire és árváira nézve kivételt nem tesz. A bizottság tehát ugy méltányossági mint humanitási, sőt igazsági szempontokból is óhajtandónak találja, hogy ezeu törvényjavaslat kedvezményei a második kategóriában foglalt özvegyek és árvákra nézve is kiterjesztessenek; azonban belátja a bizottság, hogy ez irányban csak akkor javasolhatná a törvényjavaslat megváltoztatását, ha egyrészt mindazon adatok, melyekből megítélhetné, hogy ilyen intézkedés által milyen teher háramolnék az államra, előtte feküdnének, másrészt, ha ezen irányú változásra nézve a törvényjavaslat termeszeiénél fogva kormányunk és a lajthántúli országok és tartományok kormánya között megállapodás jönne létre. Es mert ugy a szükséges adatok átvizsgálása, valamint a jelzett egyetértés a két kormány között előreláthatólag huzamosabb időt venne igénybe, — másrészt a bizottság nagy súlyt fektet arra, hogy ezen törvényjavaslat, mely valósággal hézagot pótoland, mielőbb életbe lépjen, — és óhajtásai későbben is törvény-novella utján érvényesíthetők leszoek: a bizottság most nem javasolja a törvényjavaslat idevágó intézkedéseinek módosítását, — hanem a kormány hozzájárulásával a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja a t. háznak: A kormány utasittatik: kezdjen tárgyalásokat a monarchia másik államának kormányával oly czélból, hogy azon esetre, ha ez áltál az állami kincstárra túlságos teher nem háramolnék, az ezen törvényben foglalt kedvezmények kiterjesztessenek ezen törvény létrejöttekor már nyugdíjazott azon tisztek özvegyei és árváira is, kik tettleges szolgálatuk ideje alat megnősültek. Ezen kérdéssel kapcsolatosan a t. ház által a pénzügyi bizottsághoz utasított kérvények, úgymint: 1. Duka Ferencz és társainak, % a Zágrábban lakó katonatiszti özvegyek és árvák, 40*