Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.
Irományszámok - 1884-693. A pénzügyi bizottság jelentése, „a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
693. szám. 313 államot, — azoknak hátrahagyott özvegyei és árváiról gondoskodni, ugy humanitási, méltányossági, sőt igazsági tekintetekből is az állam elodázhatlan kötelessége. A mi a másik felvetett kérdést illeti, úgy szívesen és teljes készséggel ismeri be a bizottság, hogy azon kimerítő, a legkisebb részletekig kiterjedő kimutatások és kiszámítások, melyekkel a törvényjavaslat indokolása támogattatott, világos és tiszta képet nyújtanak a törvényjavaslat pénzügyi hatásáról. Mindenekelőtt tisztán tünteti fel azon szükségletet, melyet e törvényjavaslat elfogadása idéz elő. Ezen szükséglet két tényező által teremtetik. Az egyik az özvegyeknek, és árváknak nyújtandó ellátás magassága, — a másik az ellátásban részesülő Özvegyek és árvák száma. Ezen két tényező közül csak az első függvén a törvényhozás megállapításától, erre nézve a bizottság azt a meggyőződést merítette, hogy az özvegyeknek és árváknak nyújtandó ellátás túlságosnak nem moudható, az nagyban és egészben alkalmazkodik azon ellátáshoz, mely az 1885. évi XI. t.-czikkben a polgári hivatalnokok özvegyei és árvái részére megállapittatott, — sőt az egyes tételeket összehasonlítva (lásd a törvényjavaslat 2. mellékletét) inkább valamivel csekélyebb emennél. A másik tényező az özvegyek és árvák száma a férjek, illetve atyák elhalálozásától függ és ennek megállapítására azon valószínűségi számitások szolgálnak, melyek a törvényjavaslathoz csatolva vannak (lásd Farr W.-féle táblázatokat és egyéb kimutatásokat). Mindkét tényező összműködése folytán a következő eredményekre jutunk, melyek mint ezen törvényjavaslat által közvetlen előidézett szükséglet tűnnek fel. Az első évben a szükséglet (lásd a 43. táblázatot) 40,627 frtot tesz, —mely évről-évre emelkedve 68 év múlva eléri a maximumot 3.355,093 frtot, hogy aztán állandóan ezen a magaslaton maradjon. Ez tehát azon szükséglet, mely közvetlen ezen törvényjavaslat elfogadása által teremtetik. Minthogy azonban azon összegek által, melyeket e törvényjavaslat a szükséglet fedezetére (36. §.) rendel, — nemcsak az itt emiitett szükséglet lesz fedezendő, hanem azon szükséglet is, mely a) a hadseregbeli és a haditengerészeti özvegyeknek és árváknak az eddigi rendszer szerint nyújtott ellátás; b) a hadseregbeli és haditengerészeti hivatalnokok özvegyei és árvái számára az eddigi szabályok szerint nyújtott vagy nyújtandó ellátás ; c) mindkét honvédségbeli nyugdíjas tisztek Özvegyei és árvái részére az eddigi szabályok szerint nyújtandó ellátás és d) mindkét honvédségbeli hivatalnokok özvegyei és árvái számára az eddigi szabályok szerint nyújtott vagy nyújtandó ellátás fejében mutatkozik, úgy a szükségletnek a fedezettel való összehasonlításánál ezek is számba veendők. Ezeknek számba vételével az összes szükséglet (lásd 52. táblázatot) az első évben 1.336,999 frtot tüntet fel, mely évenként növekedve, szinte 68 év múlva éri el a maximumot 3.793,403 írttal, mely magaslaton azután állandóan megmarad. Ezen összegnek, mely e törvényjavaslat végeredményében az összes katonai özvegyeknek és árváknak nyújtott ellátás össz-szükségletét képezi, fedezetére első sorban számításba veendő azon 1.320,000 forint, mely a közös pénzügyministerium 1885. évi költségvetésében a katonai és hadtengerészeti özvegyek és árvák nyűg- és kegydíjai fejében engedélyeztetett; — és mely évről-évre változatlanul lesz a közös pénzügyministerium költségvetésébe felveendő mindaddig, KÉPVH. IROMÁNY 1884—87. XXII. KÖTET. ÍQ
