Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.

Irományszámok - 1884-668. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, az 1885. évi állami zárszámadás megvizsgálása tárgyában

668. szám. 13 kiadásnak s a termesztmények, anyagok és szerek értékét gyarapított 782,198 frt 56 krnak tekintetbevétele mellett is, — 248,192 frt 09 krnyi valóságos veszteséggel, egészben tehát 540,201 frt 09 krral kedvezőtlenebb eredménynyel zárult. A bizottság, habár megszokta már, hogy az állami vasművek költségelőirányzata évek óta nem válik be s azok üzleti számlája évről-évre jelentékeny veszteséggel zárul, azok újabb kedvezőtlen eredménye indokából szükségesnek látta tüzetesebben megvilágítani azon okokat, melyek arra befolyással voltak s e végből az e részben illetékes hatóságot kimerítő jelentéstételre hivta fel. A vasműigazgatóság az ide csatolt jelentést terjesztette elő, melyből a bizottság arról győződött meg, hogy az 1885, év kedvezőtlen üzleti eredményére három főok volt kiváló hatással. Nevezetesen a vasterményeket azon árak mellett és azon mennyiségben, mint előirányozva voltak, eladni nem lehetett; az újonnan berendezett gyártásoknál és az új üzemágaknál a termelési költségek a termeléshez viszonyítva az előirányzottaknál magasabbak voltak s végre a termeivények és anyagok készlete mennyiségben szaporodott ugyan, de alacsonyabb árakkal értékesittetvén, jelentékeny értékveszteséget szenvedett. Ezen kétségkívül figyelemre méltó körülmények 1884-ben — mikor a vasművek költségelőirányzata összeállittatott s mikor a vasipar kiváló lendületnek örvendett — emberileg számításba vehetők valósággal nem voltak, — s az európai vaspiacz akkor általában kedvező conjuncturái igazolják a kedvező vasárak reményére épített előirányzatot. E feltevés azonban nem vált be, mert 1885-ben bekövetkezvén a vasforgalom rohamos hanyatlása, annak következtében az eladási árak az 1884-ikiekhez képest, rúd, lemez, alakos és öntött vasban métermázsánként átlag 1 frt 50 krral csökkentek. Ennek következménye a vasgyárak eladási mennyiségének korlátozása lett, minélfogva az előirányzott 261,000 métermázsa hengerelt és öntött vas és aczélárú helyett csak 110,000 métermázsa adatott el, az árcsökkenés következtében jelentékeny veszteséggel, mi az előirányzat és eredmény között felmerült különbség egyik részét igazolja. A felmerült kedvezőtlen eredmény további igazolásául szolgál az, hogy — a termelés előre nem látott és kényszeritett megszorításához mérten a személyzetet csökkenteni nem lehetett, minél fogva az általános és kezelési kiadások majdnem ugyanazok maradtak — mely körülmény a termelési költségek emelkedését vonta maga után. Ehhez járult még az is, hogy az újonnan berendezett gyártásoknál a kezdet nehézségeivel is kellvén küzdeni, a termelési költségek ezekben a rendesnél is magasabbak voltak, — mi által a különbözet egy másik része van igazolva. Végre számba veendő befolyással volt a zárszámadási veszteségre az eladási viszonyok rosszabbulása folytán az 1885. év végével jelentékenyen megszaporodott készletek értékének leszállítása, mi azonban a vasgyárak kezelésének javára fog esni az esetben, ha a vasforgalom újból megélénkülve, az eladási árak emelkedni fognak. Az előadottak által a bizottság kétségtelenül megokoltnak találta az állami vasmüvek kedvezőtlen üzleti eredményét s azon meggyőződésben van, hogy miután a vasműigazgatóság beismerése szerint a kincstári vasgyárak most már a legújabb műszaki követelményeknek megfelelően átalakíttattak és oly iparczikkek versenyképes gyártására is berendeztettek, melyek eddig a külföldről szállíttattak be, azok egymás után leküzdve a kezdet és a külföld erős versenyével együtt járó nehézségeket, ezután mind jobban fognak haladni a teljes javulás felé s közvetlen módon is visszafizetendik az országnak mindazon költségeket, melyeket éveken át készséggel adott ki azért, hogy ezen nagybecsű közgazdasági tényezők veszendőbe ne menjenek.