Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.

Irományszámok - 1884-668. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, az 1885. évi állami zárszámadás megvizsgálása tárgyában

668. szám. Íf7 ható, mivel akkor már az ott berendezett új gyártások a kezdet, legnagyobb nehézségem túl lesznek. A kincstári vasgyárak, melyek több század óta a kincstár rengeteg erdőinek kihasználására és a belföldi vasfogyasztás jelentékeny részének ellátására szolgálnak és a mellett az ország hegyes és terméketlen vidékein a népnek keresetforrást nyújtanak és annak adóképességét nagy mérvben előmozditják, igen nagy jelentőséggel bíró nemzetgazdasági tényezőt képeznek. Azoknak üzlete a mellett az államnak a legutolsó évtizedig mindig jövedelmet is hozott. Az ok, mely jövedelmezőségüket 14 év óta folyton csökkentette és egészen megbénította, onnan származik, hogy teljesen elmaradtak azon nagy műszaki haladástól, melyet a vasgyártás az utolsó két évtized alatt tett. Ezen műszaki újítások a külföldi vasgyárakat arra képesítették, hogy a vasat a hazai vasúti hálózat egyidejű kiépítése folytán, az ország minden részében jutányosabban árulják, mint a kincstári vasgyárak, melyek ódonszerű berendezéseik és a vasúti hálózaton kívül való fekvésűk által teljesen versenyképtelenekké váltak. A szükség tehát, hogy az állam ezen nagybecsű közgazdasági tényezőt veszni ne hagyja, annál sürgősebb volt, mivel 15 év óta meghiúsult minden kísérlet, hogy a kincstár helyett a magánvállalkozás vegye kezébe ezen vasgyárakat és létesítse ott a haladás által követett újításokat. Nem volt tehát veszteni való idő arra, miszerint a kincstár vasgyárait korszerűen átalakítsa, hogy azok a hazai magánvasgyárakkal vállvetve, képesek legyenek a külföldtől visszahódítani a vas belforgalmának elvesztett, vagy még eddig el nem foglalt részét és hogy a belföldi ipar számára megtarthassák azon milliókat, melyeket vasért a külföld jelenleg kivisz az országból. Azonban ezen nagyszabású feladatnak minden irányban való teljesítésére a hazai magánvállalkozás egymagában, fájdalom, tehetetlen. Azon sokféle és számos nehézségeken kivül, melyekkel e végből meg kell küzdenie, igen nagyok kivált azon áldozatok, melyekbe Magyarországon belekerül a legéletrevalóbb új iparvállalatok megteremtése és különösen új iparczikkéknek meghonosítása, melyre az országban minden kellék megvan, de melyre ép ezen áldozatok miatt magánosok eddig nem megfelelő mérvben vállalkoztak. E végre nem egyedül azon tetemes költségeket kell befektetni, melyekbe az új berendezések felállítása kerül, szükségesek azonkívül mások, melyeket a munkások betanítása és begyakorlása és az új kezelés rendes menetbe hozatala megkíván; végre felette jelentékenyek és gyakran legsúlyosabbak azon áldozatok, melyekbe a belföldi fogyasztó piacz meghódítása belekerül. Nem elég arra, hogy az új vasczikkek ép oly minőségben és oly jutányos árral előállíttassanak és elárusittassanak, mint azok, melyeket a külföldről behoznak; meg kell küzdeni azonfelül mindazon eszközökkel, versenyfogásokkal és erőfeszítésekkel, melyeket a külföldi gyárak nagy áldozatok árán is megtesznek, csakhogy a gyártmányaikért bevett magyar milliókat maguknak jövőre is biztosithassák és hogy az új magyar ipart keletkezésében megbénítsák, kifáraszszák és ha lehet, elfojtsák. Felemlítem pl., hogy midőn a kincstári vasgyárak a zománczolt edények, a kaszák, a tégely öntésű aczél gyártásának meghonosítása végett külföldi szakmunkásokat fogadtak fel, azok közül többet az osztrák versenyző gyárak majd ijesztgetésekkel, majd túlfizetésekkel visszacsábítottak és a többit csak felemelt díjazással lehetett itt megtartani. Midőn továbbá a gázcsövek és főleg a locomotiv és kazánforrcsövek gyártása, mely még néhány év előtt az osztrák-magyar monarchia területén sehol sem űzetett, Magyarországban a kincstári vas-