Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.

Irományszámok - 1884-668. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, az 1885. évi állami zárszámadás megvizsgálása tárgyában

1$8 668. szám. gyárak, Ausztriában pedig a vitkovitzi vasgyár, utóbbi időben behozták; a németországi csőgyárak egymás közt szövetkeztek és nagy összegeket adtak össze azon czélra, hogy ezen csöveknek veszteség mellett való eladása által a magyar-osztrák piaczon az itten gyártott csövek eladását meghiusitsák és a kezdet nehézségeivel küzdő két új gyárt elbátortalanítsák és szünetelésre birják és hogy ez által az itteni piaczot minden áron magok számára megtartsák. Ezen küzdelem következtében, mely most is tart, az osztrák gyár már folyamodott az osztrák kormányhoz, hogy a németországi csövek behozatali vámtételeit felemeljük. A sokféle küzdelmek között azonban, melyekbe az új iparágak meghonosítása kerül, legszívósabb és legtartósabb az, melyet a belföldi fogyasztóknak a magyar gyártmányok iránt táplált előítélete ellen kell folytatni. Hasonló eladási árak mellett a mezei gazda és kéziparos közönség, az iparvállalatok inkább vásárolják a külföldi czikket, melyhez évek óta szokva vannak, mint az új magyart, ha mindjárt annak jó, sőt jobb minőségéről meg is győződtek. Az újonnan berendezett vasgyártás teljes befejezése és meghonosítása tehát hosszabb időt igényel és sok áldozatokba kerül, ez azonban gyümölcsöztető befektetés, mely közvetlen és közvetett módon fogja visszafizetni az országnak mindazoa költségeket, melyek azért kiadattak. Ezen hasznos befektetések hosszabb rövidebb időbeni gyümölcsözése tapasztalható volt minden más kincstári és magán vasgyár új építésénél vagy nagyszabású átalakításánál is; felemlithetők pl. a salgótarjáni gyár, az aninai és a resitzai gyár, a diósgyőri gyár, stb., melyeknek jövedelmezősége csak hosszabb idő után állott be. A kincstári vasgyáraknak fent megokolt legújabb átalakításánál a fősúlyt ép oly vasiparczikkek gyártásának berendezésére fektették, melyeknek versenyképes előállítására az országban minden kellék megvan; melyéket azonban eddig a belföldi magán vasgyárak vagy teljesen nem gyártottak vagy ha gyártottak is, nem elegendő mennyiségben arra, hogy a külföld hasonló gyártmányait a belföldi fogyasztó piaczról teljesen kiszorítsák. Ezen iparczikkek közül a főbbek a hengerelt gáz- és forrcsövek, a zománczolt öntött és bádog edények, a tégelyöntési aczélárúk, a kaszák, a nagyméretű és vastagságú vaslemezek, nagyszélességű hidlemezek, reszelök, stb. A kincstár átalakított és újonnan épített vasgyárai 1885. évben teljes mérvben küzdöttek még a kezdet minden nehézségével és mindazon komoly akadályokkal, melyek fent elösoroltattak. Azóta azonban egymásután legyőzik ezen nehézségeket s fokozatosan haladnak a teljes javulás terén. Budapesten, 1887. évi február hó 14-én. Kerpely s. k.