Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.
Irományszámok - 1884-668. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése, az 1885. évi állami zárszámadás megvizsgálása tárgyában
126 668. szám. hol egy — az országban néhány év előtt még ismeretlen szállítási mód, a kötélpálya 30 kilométer hosszaságban állíttatott fel, hogy ezen magas hegyekkel és mély völgyekkel átszelt vidéken azelőtt kellőleg ki nem használt gazdag vaskőbányákat és erdőrengetegeket kellőleg értékesíteni és általuk ezen szegény vidéken új iparágakat teremteni lehessen. A 3-ik fentemiitett ok, mely a vasgyárak 1885-iki zárszámadásának eredményét kedvezőtlenebbé tette, a termeivények és anyagok ezen év végével maradt készleteinek értékvesztesége. Ugyanis a vasárak hanyatlására való tekintettel a készletek legnagyobb része 1885. év végével alacsonyabb árakkal vétetett a zárszámadásban, mint az év elején létező készletek árai voltak. így a rónicz-brezovai gyár számadásában az értékveszteség volt Q-ként a hengerelt rúdvasnál 1 frt 25 kr., az öntöttvasnál — > 55 > a vaslemeznél — frt 52 kr. a nyersvasnál — > 33 » a vajda-hunyadi vasgyár számadásában a nyersvasnál q-ként . . — » 50 > a kudsiri vasgyár számadásában a nyersvasnál <?-ként .... — > 20 > a hengerelt vasnál 1 > 10 > az aczélárúnál 1 > — > a kévéit aczélú kaszáknál 100 drbonként 10» — > az öntött aczélúnál . 2 > stb. A készletmaradványok értékének ezen leszállítása a zárszámadási veszteséget annál inkább nagyobbította, mivel a készletek mennyiségei az eladási viszonyok rosszabbulása folytán 1885. év végén jelentékenyen szaporodtak. Ezen értékleszállitást tisztán azon szándék parancsolta, hogy a vasgyárak vagyonértéke a vasiparválság által előidézett értéktelenitésnek lehetőleg megfelelőleg mutattassék ki. Ezen értékcsökkentés azonban a vasgyárak kezelésének javára esnék azon esetben, ha a vasforgalom újból megélénkülve, az eladási árak emelkednének. A fent előadott felderítésekből kiviláglik, hogy a kincstári vasgyárak jövedelmezőségét 1885. évben kiválóan két körülmény bénította meg, az egyik a vasforgalom viszonyainak fokozatos rosszabbulása, a másik az ezen gyárakban újonnan berendezett gyártások érvényesítésének kezdet nehézségei, melyek súlyosbodtak az által, hogy összeestek a vasipar hanyatlásával. A vasipari válság nemcsak a kincstári vasgyáraknak okozott nagy veszteségeket, hanem keményen sújtotta az összes hazai vasgyárakat, nevezetesen: a rima-murány salgótarjáni társaságot, az osztr. államvasút délmagyarországi vastelepeit, a brassói társulatot, a gömör- és szepesmegyei vasolvasztókat, melyek közül többen üzletöket teljesen felhagyták, és melyeknek bányamunkásai azóta kezdenek Amerikába kivándorolni. Épp oly mértékben szenvedtek Ausztria nagy vasgyári vállalatai, melyeknek czímletei rohamosan estek; ugy szinte Német-, Franczia- és Angolország, de különösen Belgium nagyszabású vasgyárai, hol a vasiparválság valóságos nyomort és annak következtében veszedelmes munkásmozgalmakat támasztott. A vasforgalom válsága az ipar és kereskedelem általános válságával függ össze, hosszabbrövidebb időszakonként szokott következni be, az eddigi tapasztalatok szerint néhány évig tart és azután ismét javulás áll be, mely a veszteségekért kárpótlást nyújt. Remélhető, hogy ezen kárpótlás a kincstári vasgyárak üzleténél is be fog állani, és ez annál biztosabban vár
