Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

192 599. szám. mert az egyfelől önként értendő, miután a végrendelkező kijelentését csak azon tanuk igazolhatják, a kik a kijelentést megértették; másfelől pedig az 5-ik §. ezen közbeszúrása indokul szolgált arra, hogy végrendelet-érvénytelenitési perek indíttassanak, csupán azon ok miatt, mert a végrendeleti záradékba nem volt befoglalva, hogy a kijelentést a végrendelkező >a tanuk által értett nyelven* tette. Természetes azonban, hogy az ezen alapon indított végrendelet-érvénytelenitési perek sikerre nem vezettek. Általában az ilyen alaptalan perek megelőzése czéljából a 138. és 139. §-ok szabatosabban körülirják, hogy a végrendeleti záradéknak mit kell tartalmazni, s e tartalmat a lényeges körülményekre, az örökhagyó kijelentésének, az aláírásnak, vagy a már előbb megtörtént a láiráselismerésének, — a 139. §. esetében pedig a végrendelet felolvasásának, a kijelentésnek és a kézjegygyei való ellátásnak igazolására korlátozza, ugy, hogy például a záradékban annak meg nem említése, miszerint a tanuk együttesen voltak jelen, a végrendeletet érvényességétől meg nem fosztja; de természetes, ha igazoltatnék, hogy a tanuk valósággal nem voltak együttesen jelen, hogy a kijelentés és aláírás nem együttes jelenlétükben történt: akkor a végrendelet érvénytelen lenne; a mint hogy érvénytelen lenne ezen esetben akkor is, ha a záradékban a valóságtól eltérőleg benne foglaltatnék is, hogy a tanuk együttesen voltak jelen. A 140-ik §. annyiban tér el az 1876: XVI. t.-cz. 7-ik §-nak rendelkezésétől, hogy egyfelől az utóbb említett törvény által fenhagyott kétely eloszlatására világosan rendeli, miszerint a keltezés akár a végrendeletben, akár a tanuk által a végrendeletre irandó záradékban történhetik; másfelől pedig a kelet nélküli végrendeletet is érvényesnek ismeri azon esetben, ha más érvényben levő végrendelet nincsen. Ilyen esetekben a végrendeletet csupán a kelet hiánya miatt érvénytelennek tekinteni, indokolatlan túlszigor lenne. A 142. §. az 1876: XVI. t.-cz. rendelkezését azzal bővíti ki, hogy ha a végrendelet több ívből áll: akkor az összefűzés helyettesítéséül annak mindenik ive a végrendelkező és a tanuk egyikének aláírásával látandó el; miután azon esetben, ha a végrendeletnek mindenik ive ily módon aláírva van, ez az összefüzésre előirt alakszerűséget kellően pótolja. A 143-ik §. a jegy és számjegyirásokba foglalt végrendeletet semmisnek nyilvánítva, az 1876 : XVI. t.-cz. 11-ik §-án k azon közelebbi körülírását ^közönséges írástól eltérő*, mellőzi? minthogy a közönséges írás fogalmának ingatagsága miatt e szöveg kételyekre szolgáltatott alkalmat. A 143. §. új szövege szerint bármely élő vagy holt nyelven használt betűkkel írott végrendelet érvényes ; érvényes tehát az ó-görög, cyril vagy héber betűkkel irott végrendelet is. Csupán ha betűk helyett számjegyek, vagy másnemű jegyek használtatnak: semmis a végrendelet. Ennélfogva gyorsírászati jegyekkel vagy chiflferekkel irott végrendelet érvényesnek nem tekinthető. III. A szóbeli magánvégrendeletek. A 144., 145., 146. és 147. §-ok intézkedései az 1876: XVI. t.-cz. 15., 17., 18. és 19. §-ai rendelkezésének teljesen megfelelnek; azon érdemleges változtatással mindazonáltal, hogy a végrendelkezés megkönnyítése végett a tanuk száma a szóbeli végrendeleteknél is négyről háromra lőn leszállítva, és hogy a 144. §. esetében elegendő, ha az örökhagyó azt jelenti ki, hogy nyilatkozatát végrendeletnek kívánja tekinteni. Az 1876: XVI. t.-cz. 15-ik §-ának azon rendelkezését, hogy az örökhagyónak ki kell nyilatkoztatni, hogy az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni, a gyakorlati tapasztalati adatok nem helyesnek bizonyították. Elegendő ezt a 147. §. esetében, vagyis akkor követelni, ha irásba foglalás végett kijelentett akaratnak mint szóbeli végrendeletnek érvényességéről van szó. \