Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

599. szám. 193 IV. A közvégrendeletek és a közjegyzőknél letéteményezett magán végrendeletek. A 148., 149., 150. és 151. §-ok rendelkezése megfelel az: 1876; XVI. t.-cz. 2-ik §-a első bekezdésében, továbbá ugyanazon törvény 23., 24. és 25-ik §-aiban foglalt intézkedéseknek. A 150-ik §. csupán azon csekély s gyakorlatilag szükségesnek mutatkozó eltérést tartalmazza, hogy a borítékba zárt végrendeletnek a jegyzőkönyvhöz való fűzésénél nem követeltetik, miszerint a zsinór ne csak a borítékon, hanem a végrendeleten is keresztül húzva legyen. A közvégrendeletek alkotásának szabályait a törvényjavaslat nem öleli fel, hanem épen ugy, mint az 1876: XVI. t.-cz. tette, az e részben fennálló külön törvényre hivatkozik. Indoka ennek abban keresendő, hogy az 1874: XXXV. t.-cz. 82—84. §§-ai a közvégrendelet alkotásának szabályait ki nem merítik; hanem a végrendeleteket tárgyazó ezen külön szabályokon felül a 82-ik §. a közjegyzői okiratokra nézve előszabott kellékek megtartását rendeli; ennélfogva hogy a közvégrendelet alkotásának szabályai kimerítve legyenek, nem lenne elegendő a törvényjavaslatba az 1874: XXXV. t.-cz. 82—84-ik §-ait felvenni, hanem felveendők lennének a 69—81. §-ok is, a minél czélszerübbnek mutatkozik a külön törvényre való hivatkozás. A 148. §. második bekezdése azért vétetett fel, hogy kimondva legyen, miszerint a kir. járásbíróság előtt csak az erre kiválóan hivatott közjegyző távolléte, vagy akadályoztatása esetében lehet közvégrendeletet alkotni, és hogy eloszlatva legyen azon felmerült kétely, hogy ilyen esetekben a járásbiró a közvégrendelet felvételénél tartozik-e azon alakszerűségeket követni, a melyek az 1874. XXXV. törvényczikkben a közjegyzők által felveendő közvégrendeletekre nézve előírva vannak. V. A kiváltságos végrendeletek. A 152., 153., 154., 155., 156. és 159. §-ok az 1876 : XVI. t.-cz. 27., 28., 29., 30., 31. és 34. §-oknak átvételét tartalmazzák; a 155. §-ból azonban, tekintettel a 137. §. változtatására, kihagyatott az, hogy elég, ha a tanúk közül írni csak egy tud is. A 155. §. első bekezdése megfelel az 1876: XVI. t.-cz. 32-ik §-a rendelkezésének, azon módosítással, hogy a 78. §. indokolásánál előadott okból a szövegben világosan ki van mondva, miszerint a tanúk alkalmazása nélkül alkotott sajátkezű végrendeletbe foglalt kitagadás hatálylyal nem bir. A 157-ik §. második bekezdése és a 158. §. az 1876: XVI. t.-cz. rendelkezésének czélszerü kipótlását képezi, midőn -— tekintettel arra, hogy a kegyes hagyományokra nézve már az 1715. évi 27-ik t.-cz. 5-ik §-a is a kiváltságos végrendeletű alakzatot érvényesnek fogadta el, — megengedi, hogy az örökhagyó rokonai és cselédsége javára, valamint jótékony czélokra a hagyaték tiszta értékének egy tizedrészét meg nem haladó hagyományozásokat kiváltságos holograph végrendeletben tehessen. Az ily czélú végrendeleteknél nem forognak fenn azon veszélyek, s kivált a rendelkezés szűk korlátainál fogva nem tekinthetők döntőknek azon momentumok, a mely a holograph rendes végrendelet mellőzésére felhozattak. Ha a végrendelkező a törvényes örökösödési rendet lényegben érintetlenül hagyja, s csupán az egész hagyatéki értékhez viszonyítva, annak jelentéktelen része erejéig rokonai, cselédsége javára, valamint jótékony czélokra rendel hagyományokat: akkor ebbeli rendelkezését a fokozottabb alakszerűségek elengedésével is érvényesnek tekintheti a törvényhozás, mintegy megkönnyítve ez által az ilyen természetű és különös méltánylatra igényt tartó hagyományok rendelését. — Analóg intézkedést tartalmaz a porosz Landrecht a 161. és következő szakaszokban, midőn a hagyaték egy huszadrészéig terjedő hagyományokat a hagyományos személyére és minőségére való tekintet nélkül érvényesnek ismer el akkor, ha az azt tárgyazó fiókvégrendelet az örökhagyó által önkezűleg íratott, aláíratott és kelteztetett. — A szász ptk. 2383. §-a pedig a hagyományok összegére KÉPYH. IROMÁNY. 1884—87. XX. KÖTET. 25