Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

112 599. szám. rendszerint megköveteltetvén, hogy az, a ki az öröklésre hivatva van, az örökhagyó halálakor már éljen és még éljen. Minthogy azonban az öröklési jog nem minden esetben az örökhagyó halálakor nyilik meg: a 3. §-ban az öröklési jog feltétele gyanánt az van megállapítva, hogy az öröklésre hivatott az öröklési jog megnyíltakor életben legyen. A 3. §. második kikezdésében gyakorlati alkalmazást nyer azon jogelv, hogy a méhmagzat, ha élve születik, a mennyiben az 8 jogosultságáról van szó, úgy tekintetik, mintha már fogantatáskor született volna. Ezen nálunk eddig is irányadó szabálynak érvényre emelése szükséges, mert különben az örökhagyó azon rokonai, a kik az örökhagyó elhalálozásakor már fogantatva voltak, de még meg nem születtek, és igy esetleg az örökhagyónak saját utószülött gyermekei is az öröklési jogból kizárva lennének. A 3-ik §. rendelkezéséből folyik, hogy öröklési joggal nem birhat az, a ki az örökhagyó előtt vagy azzal egyidejűleg halt el. Ennélfogva szükséges annak bizonyítása, hogy az öröklésre hivatott az örökhagyót túlélte. E részben a római jog és annak alapján némely törvényhozás a közös veszedelemben való elhalálozás eseteire a túlélés bizonyos különös vélelmét állították fel, melyeket azonban mint biztos alapon nem nyugvókat a törvényjavaslat mellözend8nek talált s a helyett a 4. §-ban azon általános szabályt állítja fel, hogy ha nem bizonyítható, hogy több személy közül melyik halt meg előbb: azok egyidejűleg elhaltaknak tekintendők; tehát az ily személyek egyikét a másik után öröklési jog nem illetheti. 5- §. E szakaszban az általános öröklési képességre nézve azon elv van kimondva, hogy öröklési képességgel bír mindenki, a ki szerzésképes. Nincs elegendő indok, mely a mellett szólana, hogy az öröklési képesség bizonyos esetekben például jogtalan kivándorlókra, katonai szökevényekre stb. az általános szerzési képesség kívánalmain túllépve korlátoltassék. — Ily rendelkezések által a magánjog vagyoni büntetéseket állapitana meg, és ez által a büntetendő jog körébe vágna. A külföldiek öröklési képességének a viszonosság figyelembe vételével való korlátozása azért mellőztetett, mert ez idő szerint a külföldi törvényhozások e tekintetben minden megszorító rendelkezést majdnem kivétel nélkül mellőznek, s mivel e részben az öröklési jog korlátozása belső jogi indokra nem vezethető vissza. Ha esetleg netalán valamely államnak szűkkeblű törvényhozási intézkedésével szemben a viszonosság elve, a megtorlás szükségesnek mutatkoznék, ezt bátran lehet külön törvényhozási intézkedés tárgyául fentartani. Az öröklési képesség megbirálásának időpontjául a törvényjavaslat az öröklési jog megnyíltának időpontját veszi, azon előnyösebb felfogás felé hajolva, hogy az öröklési jog megnyíltának időpontját megelőző öröklési képtelenség nem jő figyelembe, ha az illető akkor, a mikor az öröklés megnyílik, az öröklésre képes. Minthogy azonban az örökös az örökséget a törvényjavaslat szerint nem ipso jure, hanem elfogadási nyilatkozattal szerzi meg (374. §.), meg kellett állapítani, hogy az örökösnek az öröklési jog megnyíltától az örökség elfogadásáig folyvást öröklési képességgel kell birni; mert a mely perczben azon örökös, ki az örökséget még el nem fogadta, öröklési képességét elveszti, nincs többé azon helyzetben, hogy az örökséget elfogadhassa, s ezen percztől fogva az utána következő egyéneknek, a helyettesitett örökösnek, a törvényes örökösöknek, esetleg az ő utána következő távolabbi törvényes örökösöknek öröklési joga nyilik meg. A hagyomány elfogadási nyilatkozat nélkül szereztetvén meg (400. §.), e részben további intézkedés nem szükséges. 6. és 7. §§. Az öröklési képesség általános hiányán kivül vannak bizonyos esetek, melyekben az öröklésre hivatottaknak valamely meghatározott örökhagyó után való öröklésből kizárását a jog-