Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.
Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról
599. szám. 113 rend követelményének kell tekinteni. Ezek képezik az úgynevezett viszonylagos öröklési képtelenség'! eseteket, melyek egyszerűség és czélszerű megkülönböztetés szempontjából a törvényjavaslatban érdemetlenségi eseteknek neveztetnek. Az érdemetlenségi esetek megállapítása szoros összefüggésben áll a kitagadás eseteivel. Utóbbi esetekben a kötelesrészre jogosított örökös azon cselekvények által, melyek a kitagadási okokat képezik, sem örökösödési jogát, sem a kötelesrészhez való igényét el nem veszti; hanem csupán az örökhagyó nyer jogot arra, hogy végrendeleti intézkedés által a kötelesrészre jogosított örököst kizárhassa; de ha az örökhagyó nem élt ezen jogával, a kitagadási okok az örökösödésnek akadályául nem szolgálhatnak. Az érdemetlenségi okok ellenben már önmagukban azt eredményezik, hogy az illető az öröklésből kizáratik. Némely törvényhozások, a melyek a törvényes örökösödés vezérelvéből kiindulva, közeli rokonok létezése esetében a végrendelkezési jogot csak a hagyaték bizonyos részére, a rendelkezési hányadra (portion disponible) adják meg, tulajdonképeni kitagadási okokat nem, hanem csupán érdemetlenségi eseteket ismernek. Ilyenek például a franczia polgári törvénykönyv és az annak mintájára készült olasz polgári törvénykönyv. Ezen törvénykönyvekben az érdemetlenségi esetek tágabb köre indokolva van épen az által, mert azon felül kitagadási okok nem léteznek. Figyelembe véve azonban egyfelől, hogy hazai jogunk eddig a tulajdonképeni érdemetlenségi eseteket nem, hanem csupán a kitagadási okokat ismerte; de különösen tekintetbe véve azt, miszerint az esetek különfélesége eléggé indokolja azon eltérést, miszerint a súlyosabb beszámítás alá eső okok és jelesen azok, a melyek az örökhagyó valódi végakarata érvényre emelésének meghiúsítására vezetnek vagy vezethetnek, már önmagukban is az öröklési jog elvonásával sújtassanak, mig a többiek csak az örökségből való kizárásra jogositsák fel az örökhagyót : czélszerübbnek mutatkozott az osztrák és szász polgári törvénykönyvek példájára az érdemetlenségi eseteket és a kitagadási okokat elkülönítve megállapítani; mi által a végrendeleti szabadság előnyére lehetővé válik a kitagadási okok közé oly eseteket is felvenni, melyek az érdemetlenségi esetek közé épen nem lennének sorozhatok. A fentjelzett okokból a 6. §-bau érdemetlenségi esetekül csak azok lőnek megállapítva, a melyek az örökhagyó ellen kiválóan súlyos jogsértést tartalmaznak, és a melyek ellenében az örökhagyó valódi rendelkezésének megfelelő öröklés érvényesülését a végrendelkezési szabadság és a kitagadási jogosultság kellően meg nem védi. A 7. §-ba a dolog természetéből folyólag felvétetett, hogy az érdemetlenségi esetek hivatalból nem vétetnek figyelembe, s hogy hatályuk megszűnik, ha az illető bizonyitja, hogy az örökhagyó az érdemetlenséget okozó s tudomására jutott cselekvényt megbocsátotta. Az érdemetlenségből folyó jogkövetkezménynek az érdekeltek akarata ellenére való érvényesítése túlszigorú lenne, valamint igazságtalanságra vezetne, ha az érdemetlenségi okok akkor is hatályban maradnának, ha az örökhagyó megbocsátott. 8. §. Ezen szakaszban általános szabály van felállítva az öröklési kérdés szabályozására akkor, ha az öröklésre hivatottak közül némelyek öröklési képtelenség vagy érdemetlenség miatt az öröklésből kizáratnak. Ezen általános szabályból azonkívül, hogy valamely öröklésre képtelen vagy érdemetlen részére rendelt hagyomány is megszűntnek tekintendő: azon nagyfontosságú következmény is folyik, hogy az öröklésre képtelennek vagy érdemetlennek leszármazói, felmenőik fogyatkozása vagy bűne miatt az öröklésből ki nem záratnak. Utóbbit, mint a 8. §. szükségszerű folyományát, a törvényjavaslatban kifejezetten kimondani felesleges. KÉPVH. IKOMÁNY. 1884—87. XX. KÖTET. 15
