Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

599. szám. 111 ELSŐ CZIM. Általános határozatok. 1. §. Ezen szakaszban mindenekelőtt az öröklési jog tárgyi terjedelme, vagyis az van megállapítva, hogy az öröklésnek tárgyát, a hagyatékot mi képezi. A tisztán személyes jellegű családi jogok és kötelezettségek a jogosított és kötelezett halála által belső természetükből folyólag megszűnvén, öröklés tárgyát csak a vagyonjogi viszonyokat tárgyazó jogok és kötelezettségek képezik; ezek közül is azonban kivétetvén azok, a melyek akár a törvény különös kifejezett rendelkezése folytán, akár minőségüknél fogva a jogosítottnak vagy kötelezettnek személyéhez kötve vannak s ennél fogva az örökhagyó halála által megszűnnek. Az öröklés tárgyát képező jogok és kötelezettségek átháramlásának két különálló módozata a szoros értelemben vett örökösödés mint általános utódlás és a hagyomány utján való különös utódlás megfelelő kifejezést nyer az 1. §. második és harmadik bekezdésében. Általános utódlásnak, a tulajdonképeni örökösödésnek tárgyát a hagyaték (az öröklés tárgyát képező jogok és kötelezettségek összege) mint egész képezi; úgy azonban, hogy a hagyaték, mint egész több örökös (örökös társak) között egyenlő vagy egyenlőtlen hányadókban oszolhat meg. Ezzel szemben áll a hagyomány, azon külön jogutódlás, melynek tárgyát nem a hagyaték mint egész, vagy annak az egészre vonatkozó hányada, hanem egyes vagyontárgyak vagy jogok képezik. 2. §. A 2. §. intézkedik azon időpont általános megállapítása tárgyában, a melyben az örökösök és hagyományosok öröklési joga kezdetét veszi, azaz a mikor az öröklés megnyílik. Fontos ezen időpont meghatározása, mert a 3. §. azon rendelkezésén felül, hogy az öröklésre hivatottnak ezen időpontot meg kell élnie, az öröklési képesség és a még meg nem szerzett öröklési jognak az öröklésre hivatottnak saját örököseire való átszármaztatása (transmissio) az öröklés megnyíltának időpontja szerint állapítandó meg. Tekintettel arra, hogy az öröklésre hivatott az elhalt örökhagyónak jogaiba és kötelezettségeibe lép: az öröklés megnyíltának rendszerinti időpontjául az örökhagyó halálának ideje van megállapítva. Holttá nyilvánítás esetében az 1881-ik évi LIX. t.-cz. 90 §-ábanmeg vau állapítva, hogy mely időpont tekintendő az elhalálozási időpontnak; a miért is ezen esetre a jelen §-ban, valamint általában a törvényjavaslat során külön intézkedést felvenni felesleges volt. Az ezen szakaszban és a törvényjavaslatban általában használt ezen kifejezés >öröklése a halálesetrei jogutódlást általában fejezi ki, és igy magában foglalja úgy a halálesetrei általános jogutódlást, a mely az örökléstől való megkülönböztetésül >örökösödésnek* neveztetik, valamint a hagyomány utján való különös jogutódlást is. Ennélfogva lőn a törvényjavaslat czímeül is »az öröklési jog< általános kifejezése elfogadva. Az »öröklésnek« és az öröklési jognak ezen általános jelentőségéből folyik, hogy a törvényjaslatnak mindazon rendelkezései, melyek az öröklésre és öröklési jogra vonatkoznak, tehát a 2., 3., 6., 7., 8. és 9. §-oknak, valamint az 5-ik §-nak első bekezdése is úgy az örökösökre mint a hagyományosokra alkalmazandók. 3., 4. §§. Az öröklés által a jogok és kötelezettségek az örökhagyó halálának esetében szállván át: ebből önként folyik, hogy öröklési joggal csak az birhat, a ki az elhalt örökhagyót túléli,