Képviselőházi irományok, 1884. XVI. kötet • 506-539. sz.
Irományszámok - 1884-522. Törvényjavaslat, a tengerészek rendtartásáról
522. szám. Mfflí> r 101 Azon eshetőségnek eleje vétele czéljábóL hogy lelkiismeretlen hajótulajdonos rozzant hajót útnak indítson és ez által a hajólegénység életét veszélyeztesse, az 56. •§. azon joggal ruházza fel a hajólegénységet, hogy a hajónak tengerre alkalmatlan volta esetében panaszt emelhessenMiután azonban attól lehet tartani, hogy e tekintetben könnyelmű indokolatlan panaszok is emeltetnének, a panasz csak akkor van megengedve, ha az a hajólegénység többsége által emeltetik, mely megszorítás a 88. §-ban megállapított büntetéssel együtt kellő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a hajótulajdonos alaptalan panaszok miatt üzletének rendes folytatásában ne gátoltassék. Hasonlóan panaszjoggal élhet a hajólegénység egy harmadrésze ezen esetben, ha a hajós a hajót romlott, rósz minőségű vagy nem elegendő mennyiségű ételekkel és italokkal látta el. Mindkét esetben a tengerész-hivatal jár el és a panaszt indokoltnak találván, annak orvoslásáról gondoskodik. A törvényjavaslat 57—62. §-ai azon esetekről gondoskodik, a midőn a szolgálati viszonyban, annak lejárta előtt, valamely változás áll be. Ez történhetik mindenekelőtt akkor, ha a tengerész a szolgálat megkezdése után megbetegszik vagy megsebesül; ily esetben a hajótulajdonos a gyógykezelés költségeit viselni, a beteg vagy sebesült tengerészt hazaszállittatni és bizonyos esetekben a hajószolgálati bért is bizonyos megállapított időpontig fizetni tartozik. Ez utóbbi kötelezettség tekintetében alapelvül szolgál, hogy a hajószölgálati bér azon időpontig fizetendő, míg a tengerész hajón van, különbség nélkül, vájjon az illető tengerész egészséges e vagy beteg. Mihelyt a tengerész a hajót elhagyja, a hajószolgálati bér élvezete megszűnik és igénye csakis az ellátási és gyógykezelési költségek megtérítésére terjed. A 64. §. azon fontos és gyakran előforduló esetet szabályozza, midőn a hajószolgálati szerződés az utazás alatt a nyilt tengeren lejár. Nem méltányos, hogy a tengerész azon időn túl is köteleztessék hajószolgálatra, mint a mely időre szerződött. Másrészről azonban a hajó érdeke is tekintetbe veendő, mi annak megállapítására vezetett, hogy a tengerész — ha szerződése le is járt, oly kikötőben, mely erőhatalom vagy rendelet vétele miatt érintetik, elbocsáttatását nem kérheti, miután a hajó különben, új legénység felvétele czéljából gyakran kényszerítve volna ily kikötőben hosszasabban tartózkodni, mi által érdeke csorbittathatnék. Hasonló szempontból indul ki azon határozat, hogy a hajólegénység, habár szerződése le is járt, oly kikötőben nem követelheti elbocsáttatását, melyben a hajósra nézve lehetetlenné válik más hajólegénységnek szerződtetése. A 65. §. azon eseteket sorolja fel, midőn a hajószolgálati szerződés lejár, mivel a hajó erőhatalom folytán beállt valamely esemény miatt működését nem folytathatja. Megállapítja egyúttal azon kárpótlást, mely a tengerészeket ily esetekben megilleti. A 66. §-ban azon esetek állapittatnak meg, midőn a hajós a tengerészt a szerződés lejárta előtt a szolgálatból elbocsáthatja, míg azon esetek, midőn a tengerész a szerződés tartama alatt elbocsáttatását követelheti, a 70. §-ban felemlittetnek. Mindkét esetre a dolog természetének, valamint az eddigi szokásnak megfelelő elvek vétettek föl a javaslatba. A\ V. fejedet az ínséges tengerészek hazaszállításának kötelezettségét tárgyalja. A hajók ezen kötelezettsége ugy az Editto politico II, részének 31. §-a, valamint későbbi rendeletek által nálunk már megállapittatott. Miután azonban az ez iránti szabályok nem kimerítők, másrészről pedig részben igen súlyos követelményekkel terhelik a hajót, mint p. o. gonosztevők s hasonló személyek hazaszállításával, czélszerűnek és időszerűnek mutatkozott ezen régibb szabályokat a kor szellemének megfelelően módosítva, a tengerész-rendtartás keretébe, mint kiegészítő részét fölvenni.
