Képviselőházi irományok, 1884. XVI. kötet • 506-539. sz.

Irományszámok - 1884-522. Törvényjavaslat, a tengerészek rendtartásáról

102 522. szára. A VI. feje{et a hajós fegyelmi hatalmát állapítja meg, és részletesen kifejti, mily büntetéseket szabhat ki a hajós fegyelmi hatalma alapján. A hajóparancsnok a hajó, a szállítmány és a hajóján levő egyének érdekében oly mulhatlanul szükséges tekintélyét és döntő befolyását, valamint parancsának föltétlen végrehajtását nem biztosithatná, ha fegyelmi hatalom felett nem rendelkeznék. A midőn azonban igy a parancsnok rendkívüli hatalommal felruháztatik, ez csak a mondott czélnak megfelelő határig terjesztetik ki; ennélfogva azon büntetendő cselekmények, melyek rögtöni eljárást nem igényelnek, vagy lényegük szerint már olyanok, hogy a hajós bíróságának alá nem vethetők, a tengerész-hivatalok, illetőleg a rendes bíróságok eljárásának tartatnak fenn. A VII. fejedet a büntetendő cselekményekről szól, a mennyiben ezek sem az előbbi fejezet határozatai alá nem tartoznak, sem pedig bírósági eljárás tárgyát nem képezik. Az ezen fejezetben felsorolt büntetendő cselekmények feletti határozathozatal a tengerész-hivatalokat, tehát belföldön a kir. révhivatalokat, külföldön a cs. és kir. tengeri consulatusokat illeti meg. Ha a hajón oly cselekmények fordulnak elő, melyek bűnvádi eljárás tárgyát képezik, megkülönböztetendö, vájjon e cselekmények különleges tengeri bűntettek és vétségek jellegével bírnak-e, azaz csakis hajón elkövethetek, vagy pedig vájjon az általános büntetőjogi törvények alá esnek. Az első esetben, ámbár ezekre nézve is a büntető bíróság illetékes, a tengerész - rendtartás keretébe tartoznak (VIII. fejezet), a második esetben a tengerész-rendtartás keretén kivül esnek és az általános büntetőjogi törvények szerint itéiendők meg. A közigazgatási utón kivejett büntetések kizárólagosan pénzbüntetések, melyek csak behajthatlanság esetében változtatnak át elzárássá. A VII. fejezetben emiitett büntetendő cselekmények legfontosabbika a szökés, mely tengerészetünkben igen gyakran előfordul és rendesen azon indokból veszi eredetét, hogy a tengerész nagyobb hajószolgálati bér nyerhetése által csábítva a hajót elhagyja és idegen lobogójú hajó szolgálatába szerződik. Mivel a szökés szerzödéstöréssel azonos és a hajó érdekei ez alatt érzékenyen szenvednek, szükséges megfelelő büntetésről gondoskodni. Az eddigi szabályok szerint (Editto politico II. rész VI. czikk 2. §.) a szökevény tengerész elveszíti bérkövetelményét a tengerészek segélyalapja javára és azonkívül még elzárással is büntettetett. A törvényjavaslat szerint a szökevény tengerész nem csak elveszíti bérkövetelményét, mely első sorban a szökés által okozott károk és költségek fedezésére szolgál, hanem 2—4 havi hajószolgálati bér erejéig terjedő pénzbüntetéssel is büntettetik a szerint, a mint belföldi vagy külföldi kikötőben szökött el a hajóról. A VIII. fejedet azon különleges tengeri bűntettek- és vétségekről intézkedik, melyek csakis hajón követhetők el, és melyek nálunk eddig szabályozva nem voltak, miután sem az 1878. évi V. törvényczikkben foglalt magyar büntető törvénykönyv, sem a Horvát-Szlavonországokban érvényes büntető törvény különleges tengeri bűntetteket nem ismer. Miután az illető cselekmények vagy mulasztások a hajófegyelemmel szoros összeköttetésben állanak, legczélszerűbbnek látszott, azokat a tengerész rendtartásba felvenni. Tengeri büntettekül a dolog sajátlagos természeténél, az eddigi szokásnál, valamint a más nemzeteknél érvényes törvények analógiájához képest a következők vétettek föl: — az engedetlenségre való szövetkezés (112. és 115. §-ok), az erőszakos fenyegetés (113. és 114. §-ok), az engedetlenségre való rábeszélés (116. §.), a hajóról szökés (119. §.), a fegyelmi hatalommal való visszaélés (120. §.), a hajónak élelmi czikkekkel nem kellő ellátása (121. §.), árúknak a hajóra csempészése (122. §.), a hajók összeütközésének meggátlásáról, a tengeri vész esetében nyújtandó segélyről és a vész- és kalauzjelzésekröl szóló rendeleteknek megszegése (123. §.). Ezen bűntettekre nézve az elévülés kezdetét az általános büntető törvények szerint nem lehetett alkalmazni, hanem azt azon napra kellett kitűzni, melyben az eljárás egyáltalában meg-