Képviselőházi irományok, 1884. XVI. kötet • 506-539. sz.
Irományszámok - 1884-522. Törvényjavaslat, a tengerészek rendtartásáról
100 522. szám. A törvényjavaslat III. feje{ete a tengerész-könyvek intézményére vonatkozik és megállapítja a jegyzékbevétel módját. A tengerész-könyv egyúttal útlevél és a tengerésznek szolgálati idejére, valamint a hatósággal szemben époly okmányul szolgál, mint pl. az iparos segédnek, vagy a gyári munkásnak a munkakönyv. Ily könyvek tengerészetünkben 1864. év óta már meghonosittatrak és a tengerészek kellő ellenőrzése szempontjából igen czélszerűknek bizonyultak; a törvényjavaslat ez okból a fennálló intézkedéseket nagyobbára jövőre nézve is fentartja. A tengerész-könyvek alapján történik a tengerészek szolgálati viszonyának hatósági ellenőrzése, a jegyzékbevétel alkalmával. A jegyzékbevétel nagy jelentőséggel bir, miután szentesítését képezi azon szerződési viszonynak, melyben a tengerész a hajóhoz áll. Ez okból igen kívánatos a hatósági közbenjárás, még pedig az illető tengerészek jelenlétében. Ezen eljárás eredménye a személyzeti jegyzékbe jegyeztetik, mely az összes hajólegénységnek a hajó iránti viszonyairól felvilágosítást ád és esetleg felmerülő vitás kérdések eldöntésére alapul szolgál. A IV. fejeiét a tengerész szolgálati viszonyának magánjogi részével foglalkozik. A tengerész szolgalati vagy bérszerzödésére nézve főelvül a felek szabad egyezkedési joga állíttatik föl; a törvényjavaslat e részben csakis a mulhatlanul szükséges korlátokat szabja meg, de azonkívül intézkedik pótlólag, mi legyen irányadó azon esetekben, a melyekben a felek nem egyezkedtek, vagy a midőn a felek akarata nem vehető ki tisztán a köztük fennálló szerződésből. Ezen szempontokból kiindulva a javaslat nem követeli, hogy a hajé szolgálati szerződés írásbeli legyen, hanem megengedi, hogy az a nálunk eddigelé dívó gyakorlatnak megfelelően szóbelileg megköttethessék. Ezen gyakorlat annál inkább fentartható, miután a kötött hajószolgálati szerződés tartalma a jegyzék bevétel alkalmával úgyis a hatóság által a személyzeti jegyzékbe bejegyeztetik s az Írásbeli szerződés ily módon pótoltatik. A hajószolgálati szerződés tartama iránt támadható kételyek elhárítása czéljából (34. §.) szükséges volt megállapítani, mi értendő á hajó egész útjára és mi az időre szóló hajószolgálat alatt, mely utóbbi módozat nálunk majdnem kizárólagosan divatozik. Szükséges volt továbbá megállapítani azt, mikor jár le a hajószolgálati szerződés, ha az sem a hajó egész utazására, sem pedig időre nem köttetett. Kiváló figyelem fordittatik a törvényjavaslatban (45—51. §-ok) a hajószolgálati bér és az előlegeknek mikor és miként leendő kifizetésére, mivel tapasztalat szerint épen a bér- és a z előleg-fizetésekből támad legtöbb súrlódás és visszaélés. Általános elvül e részben kimondatik az, hogy a szolgálati bér csakis a szolgálati viszony megszűnésével fizetendő. Miután azonban ezen elv szigorúan alkalmazása sok esetben nem volna méltányos, a törvényjavaslat megállapítja azon eseteket, midőn a tengerész bér-részletek kifizetését a szolgálat tartama alatt is követelheti, mi föindokát abban találja, hogy a tengerésznek lehetővé tétessék keresetéből hon maradt családját fentartani és segélyezni. Az előlegek fizetését illetőleg szintén megállapíttatik, azok maximuma, melyen túl előleg, pénzeket engedélyezni nem szabad; ez a korlátozás a tengerészeti szolgálat természetéből azért szükséges, nehogy egyrészt túlságos előlegek által a tengerész a kapitánynyal és a hajóval szemben oly függő állapotba hozassák, mely öt szabad elhatározásában gátolhatná, — de másrészt nehogy a kapitány oly helyzetben legyen, melynél a tengerészek tőle esetleg nagyobb előlegeket kicsikarhassanak. A 49. §-ban emiitett bérelszámolási és bérfizetési könyv a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. ministeriumnak 1880. évi június 18-án 17,720. szám alatt kelt rendeletével már meghonosiltatott tengerészetünkben és teljesen czélszerűnek bizonyult.
