Képviselőházi irományok, 1884. XV. kötet • 494-505. sz.

Irományszámok - 1884-502. Törvényjavaslat, a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról

\ 501 szám. 37 szintén a nyugdíjképességet még azon esetben is, ha ilyen szabadságolási viszonyban levő tiszthez ment férjhez, mert a várakozási illetékkel szabadságolt tisztek a tettleges állományhoz számittatnak s nősülésükhöz a katonai hatóság engedélye szükséges; de hozzáfűzi azon megszorítást, hogy az ily tisztnek újabb szolgálatba lépése után még legalább 3 évig tettleg kellett szolgálni, mivel ellenkező esetben bizonyos, hogy a várakozási illetékkel szabadságolás csak a nyugállományba való átlépés volt, mely utóbbi állapotban kötött nősülés esetén se az özvegynek, se az árvának a jelen törvényjavaslat értelmében egyáltalában nyugdíj-igénye nincsen. Az 1. §. a) és 1. §. a) pontjaiban érintett esetek, azaz: 1. ha a férj az ellenség előtt elesett, — 2. ha egy az ellenség előtt vagy egyébként is saját hibája nélkül a katonai szolgálat teljesítése közben kapott megsebesülés vagy külső megsérülés, — vagy 3. a szolgálati tartózkodásul kijelölt helyen uralgó járványos vagy ragályos betegség következtében, — vagy 4. valamely kórházban teljesített szolgálat következtében kapott betegség, avagy 5. hadi fáradalmak következtében halt el, a fentemiitett általános szabály alul kivételt képeznek, a mennyiben itt az özvegy nyugdíjképessége csupán a férj halálának okától tétetik függővé, eltekintve attól, vájjon birt-e az már nyugdíjigénynyel vagy sem, — és eltekintve a házasságkötés idejétől és módjától. Ezen rendelkezések az 1875. éviLI. törvény czikk 4. §-ának hasonlatossága szerint hozatnak javaslatba, a melynek értelmében minden katonai egyén, — tekintet nélkül szolgálati idejére, — szintén nyugdíjt kap, ha az utóbb érintett szakaszokban elősorolt események valamelyikének következtében válik szolgálatképtelenné. Tekintetbe kellett venni továbbá a tettleges szolgálatra behívott és az ellenség előtt elesett tartalékos és szabadságolt állományhoz, valamint a népfölkeléshez tartozó tiszteket és legénységet is, mivel ezen egyének túlnyomóan nagyobb száma polgári életükben a kincstártól javadalmazást nem nyer, az ilyenek polgári keresetüket, állásukat, vagy egyéb kereseti forrásukat behivatásuk következtében elvesztik vagy feladni kénytelenek, — s ennélfogva az ellenség előtt bekövetkezhető elhalálozásuk esetében államsegély nélkül családjaikról — melyek sokszor a legnagyobb szükségnek és szegénységnek tétetnének ki, — kiválólag gondoskodni kellett, mint ez a 2. §-ban meg is történt. A 3. §. a) pontjához. Ezen pont intézkedése tulajdonképen negatív alakban ismétlése annak, a mi az 1. §-ban igenlőleg mondatott; és itt csak minden kétely elhárítása okáért vétetik fel. A b) ponthoz. Azon körülmény, hogy egy tiszti özvegy férjhezmenetele alkalmával nyugdíjlemondási nyilatkozatot állított ki, a mi a nősülési szabályzat szerint azon esetben követeltetik, ha a férj nősülésekor a 60.évet már túlhaladta, rá nézve nem képezhet akadályt arra nézve, hogy az l.§. a) pontjában körülirt eset beálltával nyugdíjt kaphasson, miszerint az ilyen nyilatkozat által csupán azon ellátásról mond le, mely esetleg járt volna, ha a férjnek halála rendes körülmények között állott volna be. A c) ponthoz. Ugyanilyen határozat foglaltatik az állami tisztviselők, altisztek és szolgák stb. nyugdíjaztatásáról szóló 1885. évi XI. törvényczikk 35. §-ának 4. pontjában.