Képviselőházi irományok, 1884. XV. kötet • 494-505. sz.

Irományszámok - 1884-502. Törvényjavaslat, a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról

88 502. szám. A d) ponthoz. A férjnek engedély nélkül külföldön való tartózkodása esetében az özvegy már az eddigi szabályok értelmében sem bir igénynyel nyugdíjra; a jelen törvényjavaslat még tovább megy és ennek értelmében az özvegytől a nyugdíj azon esetben is meg volna vonandó, ha a férj az osztrákmagyar monarchiából kivándorolt, — vagy (ha belföldön is) idegen állampolgárjogot szerzett, vagy ha haláláig engedély nélkül külföldön tartózkodik. E tekintetben az volt a vezérelv, hogy az állam nem köteles oly katonai egyének hátrahagyottjairól gondoskodni, a kik kötelékéből kiléptek; ezenkivül e felfogás mellett szól az 1875. évi LI. törvényczikk 22. §. d) pontjának, valamint az 1885. XI. törvényczikk 5. §. 3. pontjának hasonszerű intézkedése. Az e) ponthoz. Hogy azon özvegy, kinek a katonai kötelékből kilépett férje polgári közszolgálata után végleges ellátási igényt nyert, — katonai nyugdíjra igényt nem tarthat, az a dolog természetében fekszik. Az f), g), h) és i) pontokhoz. E pontok az ilyen esetekre vonatkozólag korábban is követett eljáráson alapulnak s az 1885. évi XI. törvényczikk 5. §. 1-ső, 5-ik és 6-ik, — valamint a 35. §. 5-ik pontjával hasonszerűek. A 4. §-hoz. Az özvegyek nyugdíjai kimérésénél első sorban az elhalt férj rangosztálya, illetve az általa szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazás összege vétetett alapul, mely elv különben az 1885. évi XI. törvényczikkben is, — mint arról annak 6. és 36. §-ai tanúskodnak, alkalmazást talált. Az utóbb emiitett törvényczikk 36. §-ában, a nyugdíj kiszabásánál felállított kulcs, mely szerint az özvegy nyugdíja a férj fizetése után bizonyos százalékokban határoztatik meg, itt azért nem volt alkalmazható, mert a tiszteknek az egyes rendfokozatokban általában nagyobb fizetésük van, és igy az özvegyek nyugdíjai is nagyobbak lennének, mint a hasonló rendfokozatban levő akár közös, akár magyar polgári államhivatalnokok özvegyeinek nyugdíjai. Az a) alatt mellékelt összehasonlító kimutatás feltünteti a javaslatnak béke-nyugdíjtételeit,— azok és az eddigiek, valamint a polgári államhivatalnokokéi közti különbözetet s egyszersmind igazolja, hogy az eddig rendszeresített nyugdíjtételek tekintetében említésre méltó felemelések alig eszközöltettek és hogy a javasolt nyugdíjak a magyar államhivatalnokok özvegyeinél általában kisebbek. A nyugdíjtételeket követő pont rendelkezése részben megfelel az 1885. évi XI. törvényczikk 46. §-ában foglalt intézkedésnek; ezen §. 3-ik bekezdésében említett kedvezmény pedig az 1875. évi LI. törvényczikk 20-ik és 68-ik §-aival hasonszerű. Az 5. §-hoz. Méltányosnak látszott azon személyek hátrahagyottjait, kik az 1. §. a) és 2. §. a) pontjában meghatározott körülmények között lelték halálukat, nagyobb előnyben részesíteni, mint a békében elhalt katonai személyek özvegyeit és árváit. Ez egyébként már a dolog természetében rejlik, mert itt a férj (az atya) halála erőszakos módon következik be, az emberi viszonyok rendes menetén kivül s a halál oka az illetőnek nem természet adta szervezetében keresendő; a halál rendszerint rögtön és váratlanul áll be, az illető tehát — kivált ha őt a halál korán ragadta el — csak ritkán volt azon