Képviselőházi irományok, 1884. XV. kötet • 494-505. sz.

Irományszámok - 1884-502. Törvényjavaslat, a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról

80 502. szám. jesztése már évek óta élénk és méltányos óhajt képez, közszolgálati, 'igazsági és humanitás szempontból pedig elodázhatlan szükséggé vált. Ezen jogos követelmény kielégítésének eddigelé csakis pénzügyi nehézségek állták útját; és nem is tagadható, hogy ha a katonai egyének családjainak általános nyugdíjképessége kimondatott volna a nélkül, hogy eleve a szükséges fedezet megteremtéséről is gondoskodva lett volna, ez újabban oly nagy összegekkel terhelte volna az államkincstárt, mikép az erre vonatkozó törvényjavaslat előterjesztésére felelősségem tudatában nem vállalkozhattam volna. A törvényhozás a hadmentességi díjról szóló 1880. évi XXVII. t.-cz. alkotásával oly alapot teremtett, mely első sorban — a rokkantak eltartásának javításán kívül — az ellenségelőtt elesett, megsebesülés vagy hadi fáradalmak következtében elhalt katonai havidíjasok és a legénység családjainak ellátására fordítandó, de egyúttal az idézett törvényczikk 9. §-ában a most beterjesztett törvényjavaslatra is már utalt, miért is tekintettel a hadmentességi díjalapnak már is tetemes voltára, tekintettel továbbá az évenként abba befolyó nagy összegekre, elérkezettnek tartom az időpontot oly törvény alkotására, mely nemcsak a fenn érintett esetekben, hanem általában, — tehát a békében elhalt katonai egyének hátrahagyott családjai számára is az ellátást biztosítani képes a nélkül, hogy az államkincstár ez által nagyobb mérvben igénybe vétetnék, mit körülményesen indokolni az ezen törvény folytán felmerülő költségek fedezéséről szóló 36. §-nál kötelességemnek ismerendek. Midőn még megjegyezném, hogy az állam azon kötelességét, nemcsak a háborúban elesett, hanem békében elhalt katonáinak hátrahagyott családjairól gondoskodni, a nagyobb európai államok, jelesen Orosz-, Olasz- és Francziaországok már is érvényre juttatták és törvényhozásilag biztosították, továbbá, hogy jelen törvényjavaslat egyedül a tisztek és legénység hátrahagyott családjai ellátásáról gondoskodik, mi abban leli indokolását, hogy a katonai hivatalnokok családjai — mint fennebb is érintve volt — máris ellátási igénynyel birnak, miért is kiválólag a tisztek és legénység családjaira kellett tekintettel lenni, mint a melyek rendszerinti ellátásban jelenleg még nem részesülnek, áttérek az egyes §-ok indokolására. Az 1. és ,?. §-hoz. A törvényjavaslat értelmében a tiszti özvegyek nyugdíjképességének alapfeltételéül tekintendő : 1. hogy a házasság a férjnek tettleges szolgálati ideje alatt; — a nősülési szabályzatban megállapított feltételek mellett és az abban foglalt korlátozások között, vagy annak a katonai szolgálatba lépése előtt köttetett; és 2. hogy a férj már elhalálozása idejében nyugdíjképes volt, a mely körülmény szabály szerint 10 évi szolgálat után áll be, vagy hogy ő, — ha nyugállományban volt, a nyugdíjat már élvezte. A nősülési szabályzatra megjegyeztetik, hogy a közös hadsereg és a hadtengerészet részére e tekintetben fennálló szabályzat a tettleges állományú tisztek nősülését ugy szolgálati mint pénzügyi tekinteteknél fogva annyiban korlátozza, hogy az általános feltételeken kivül: a) a nős tisztek száma már a szolgálat érdekében is annyiban meg van szorítva, a menynyiben általában az egész létszámnak csak V* része lehet nős; b) az által is, hogy a tiszti tekintély fentartása érdekében minden tiszt a VII. rangosztálytól lefelé bizonyos mellékjövedelmet kimutatni köteles. A honvédségnél a nős tisztek száma ugyan, — miután ezek rendeltetésüknél fogva kevésbé mozgósíthatók, — korlátozva nincsen, de a mellékjövedelem kimutatása itt is megköveteltetik. A várakozási illetékkel szabadságolt tiszt özvegyének megadja ugyan a törvényjavaslat