Képviselőházi irományok, 1884. XV. kötet • 494-505. sz.

Irományszámok - 1884-502. Törvényjavaslat, a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról

502. szám. 05 részéről a hadmentességi alapba fizetendő évi 857,470 o. é. forintnyi járulék más czélokra leszen fordítandó. Ezen a) és b) alatt emiitett összegekből a törvényjavaslat 36. §-a értelmében fedezendők lesznek először mindazon ellátási illetmények, melyek már eddig is a közös pénzügyministeri költségvetésben e czímen felvétettek; ugyanis : a) a hadsereg és hadtengerészet katonai személyeinek hátrahagyottjai részére — ezen törvény életbelépte előtt kiszabott a közös pénzügyi javadalmazásból fedezett ellátási illetékek (kegyadományok); b) a hadsereg, hadtengerészet és a honvédség, valamint a népfölkelés tisztjei és legénységi özvegyei és árvái részére ezen törvénynek életbelépte után, de annak alapján; valamint c) a hadsereg, hadtengerészet és honvédség nyugalmazott tisztjei, továbbá tettleges és nyugalmazott hivatalnokai és rangosztályba nem sorozott havidíjasainak özvegyei és árvái részére ezen törvény életbelépte után, de az eddigi szabályok szerint megszabandó ellátási élvezmények és kegyadományok. A honvédelmi ministerium javadalmazásából fedezendők azonban ezentúl is a honvédtisztek, hivatalnokok és rangosztályba nem tartozó havidíjasok özvegyeinek és árváinak — ezen törvény érvénye előtt megszabott és eddig is ezen javadalmazásból fedezett — ellátási élvezményei. Az ellátási illetményeknek ezen javaslatban ajánlott módon leendő fedezése által először sem az eddigi közös pénzügyi, — sem a honvédelmi ministerium nyugdíj-javadalmazását nagyobb megterheltetés nem éri; ellenkezőleg miután utóbbit ezentúl csak az ezen törvény életbelépte előtt utalványozott ellátási illetmények terhelik, ezen teher az igényjogosultaknak halál által vagy másképen történt fogyatkozások folytán évenként kisebbedik és elvégre egészen is megszűnik. Ezen törvény megalkotása által másodszor az államkincstárnak még fokozatos megkönnyebbítése is éretik el. A tapasztalat igazolja ugyanis, hogy a közös nyugdíj-javadalmazásnál évtizedek óta az évi szükséglet folytonosan emelkedett; igy az I88i-ik évben a közös pénzügy ministerium költségvetésének V. czíme alatt 1.225,000, és VI. czíme alatt 50,000 frt, tehát összesen 1.275,000 frt; az 1885. évben a hadsereg részére már 1.260,000 frt, és a hadtengerészet részére 60,000 frt, tehát összesen 1.320,000 frt; és az 1886. évre a hadsereg részére 1.272,000 frt, a hadtengerészet részére pedig 62,000 frt, összesen tehát 1.334,000 frt lett engedélyezve. Miután az 1887. évre ismét, — ha nem több — legalább is oly összeg igényeltetnék, mint az 1886. évre, azaz 1.334,000 frt; holott ha addig jelen törvény életbe lép, akkor csak 1.320,000 frt változatlan átalány követeltetik: ez által nemcsak minden emelkedés jövőben kizáratnék, hanem ellenkezőleg már az 1887. évben legalább is 14,000 frt megtakarítás eredményeztetnék. A hadmentességi díjalap, mely az 1885. év végével már — a statistikai kimutatások53. tabellája szerint — 9 millió forintnyi tőkével rendelkezvén, évente is nemcsak 2 milliónyi járulékkal, hanem még a meglevő tőke kamatjai által progressiv, a statistikai indokolás 53. táblázatában számszerint kimutatott emelkedést mutat — elegendő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy nemcsak a statistikai adatok alapján kimutatott békeellátást teljesen fedi, hanem még arra is, hogy idővel oly magasságot fog elérni, miszerint a teljes hadi ellátáson kivül, a melyre az alap első sorban és pedig törvény szerint annak kimerítéséig fordítható, a fokozatosan növekedő békeellátást még azután is teljesen fedezheti. Itt még felemlítendő, hogy kisebb háború az alaptőke képződésére alig vehető figyelembe,