Képviselőházi irományok, 1884. XIV. kötet • 446-493. sz.

Irományszámok - 1884-460. A közgazdasági bizottság jelentése, „az osztrák-magyar vámterület átalános vámtarifájáról szóló 1882. évi XVI. t.-cz. módositásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

56 460. szám. lehetetlen, hogy az |uralkodó áramlat mellett a vámok minden fokozása részünkről, esetleg újabb emelésekre vezethet másoknál. Mert ha az adott viszonyok közt termelésünket védtelenül hagyjuk mindezen fenyegető veszélyekkel szemben, a legkisebb biztosítékot sem nyerjük az iránt, hogy e veszélyek idővel elenyésznek vagy csak enyhülnek is. Ellenkezőleg éppen most a különböző államokkal szerződéseket csak ugy remélhetünk kötni, ha tarifánk egyes tételei alkudozás, engedmény és ellenszolgáltatás tárgyait képezhetik. Mi több, jelenleg már csak a kölcsönös elzárkózás vezethet legbiztosabban arra, hogy a nemzet közi forgalombanismét érvényesüljön a kölcsönös méltányossággal párosult üdvös|verseny. De ha az adott viszonyok közt nem is hagyhatjuk termelésünket védelem nélkül, másrészt nem tartanok helyesnek, ha e védelemben túlmennénk azon a határon, melyet a viszonyok elénk szabnak. A határt alkotja e részben mindenekelőtt a tényleges verseny mérve. Másodsorban tekintetbe jön itt az a szempont, hogy egyes államokkal szemben, melyekkel még szerződéseket kötni remélhetünk, legyen a miből a részükről adandó engedmények fejében mi viszont engedményeket adhassunk. És tekintetbe jöhet itt végül harmadsorban, habár kisebb mérvben, az a szempont is, hogy egyes fényűzési czikkeknél a vámjövedelmet szaporítsuk. A mily elutasithatatlan és jogosult a vámok emelése ezen határokig, ép oly indokolatlan és téves volna azon túlmenni. Védelmet alkalmazni ott, hol semmi külső ok arra nem kényszerit, mig egyrészt termelésünkre semmi valódi haszonnal nem járna, másrészt ok nélkül megkárosíthatná termelésünket ugy mint fogyasztásunkat, és ugyanekkor káros viszszatorlásokra vezethetne épugy, mintha az emelésekben túlmennénk azon a határon, melyet a más oldalról alkalmazott emelések elénk irnak. Ha mindezen szempontok lelkiismeretes mérlegelése már magában nehézzé teszi a feladatot, még nehezebbé teszi azt azonban vámterületünk sajátos természete, mert az azt képező két állam mindegyike megkívánhatja azt, hogy nem mindig egyező, sőt esetleg ellentétes gazdasági érdekei a kellő és kölcsönös figyelemben részesüljenek. A termelő és fogyasztó ellentétes érdeke itt a két állam eltérő gazdasági szervezetében a rendesnél is élesebb kifejezésre juthat. A kérdés már most az, hogy mind e nehéz és kényes feladatok kellő és szerencsés megoldásra jutottak-e azon változásokban, melyeket a jelen törvényjavaslat vámtarifájában, tartalmaz. A részletes választ e kérdésre az egyes osztályoknál előforduló indokolásokra hagyjuk, a hol azon szakértők nyilatkozatai is feltalálhatók, a kiket a bizottság egyes tagjainak kívánságára készséggel meghívott és kihallgatott és a hol azon szaktestületek nyilatkozataira is utalunk, a melyek felszólalásai rendelkezésökre állottak. Itt csak az eredmények átalános összegezésére szorítkozunk és főleg a vámtarifa azon osztályait tekintjük, a melyeknél akár mint termelők, akár mint fogyasztók leginkább vagyunk érdekelve. A melyek tehát itt főleg tekintetbe jöhetnek, azok a VI. (gabona, liszt, stb.), VIII. (igás- és vonómarha), XXI. (ásványolaj), XXII. (pamut), XXIII. (len, kender, juta), XXIV. (gyapjú), XXV. (selyem), XXXVIII. (vas) és XL. (gépek) osztályok. Ez osztályok puszta felsorolása — talán már maga is azt mutatja, hogy a közös vámterületből folyó nehézségek jelenleg kisebb mérvben érvényesültek, mint korábban. Először azért, mert a mezőgazdasági és ipari termékek közös megtámadása becsesebbé teszik úgy az osztrák iparra nézve a magyar fogyasztót, mint a magyar gazdára nézve az osztrák piaczot. De másodszor azért is, mert az agrár vámokban rejlő veszély oly mérveket öltött, hogy az osztrák gazdát csak ugy fenyegeti, mint a magyart. És végül harmadszor azért, mert a haladó élet fejlődése következtében hazánk gazdasági szervezete nem mutat már oly egyoldalúságot, mint csak néhány évvel ezelőtt is. A nyers termékek és állatok védelme a jelen viszonyok közt nem pusztán magyar érdek. És habár kisebb mérvben,