Képviselőházi irományok, 1884. XIV. kötet • 446-493. sz.

Irományszámok - 1884-460. A közgazdasági bizottság jelentése, „az osztrák-magyar vámterület átalános vámtarifájáról szóló 1882. évi XVI. t.-cz. módositásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

46Ö. szám. 57 hasonlókép nem pusztán osztrák érdek az ipar védelme, melynek egyes ágaiban tetemes haladásokat tett azóta hazánk is. A gabonánál és lisztnél s az állatoknál Magyarország érdeke épugy azonos Ausztria érdekeivel, mint a vasnál és gépeknél, a mely utóbbi két osztályban iparunk az utolsó években nagy vívmányokat mutathat fel. A hol még komolyabb érdekellentétről lehetne szó, az egyrészt az ásványolaj, hol Magyarország és Galiczia mint finomitó és termelő áll egymással szemben; továbbá a fonás és szövés, a hol iparunk még fejletlenebb, semhogy egészben véve nem inkább a fogyasztó érdekeit képviselnők. A mi az elsőt illeti, a javaslat oly megállapodásokat tartalmaz, melyek finomitó iparunkat bizonyos mértékig megterhelik ugyan, de egészben véve nem koezkáztatják annak fenmaradását és további fejlődését, és igy még nem veszélyeztetik az abban elhelyezkedett tőkéket, melyeknek gyümölcsöző voltáért bizonyos mértékig felelősséggel tartozunk. Hasonlókép nem ellenezzük azon vámokat sem, melyek a fonó és szövő-ipart érintik, melynek egyik ága, a juta, egyébiránt hazánkban még nagy ipar alakjában is gyökeret vert. A bizottság tisztában van az iránt, hogy ezen vámok, habár tekintettel vannak a nálunk leginkább használt fonalakra és szövetekre, egészben véve mégis újabb megterheltetést képeznek Magyarország fogyasztására. A jelen viszonyok közt mindazonáltal tekintettel arra, hogy Ausztria más országok vámemelése következtében nem egy nevezetes piaczárói leszoríttatott; és tekintettel arra, hogy Ausztria e nemű ipara oly fejlettségre jutott, hogy a belföldi önmagának is versenyt támaszt és igy az árakat bizonyos fokig mérsékli: lehetetlen volt Ausztria egyik főiparától a méltányosság által indokolt vámemeléseket megtagadni. A selyem-vámokra csak röviden akarunk utalni, mint a melyek mintegy typusul szolgálhatnak azon emelésekre vonatkozólag, a hol főleg a más országokkal való alkudozás vagy a pénzügyi szempont volt irányadó. Mindezek alapján mondhatjuk, hogy eltekintve az igazolásra különben sem szoruló alkudozási és pénzügyi vámoktól az emelések legnagyobb része kétségtelenül a védelem szempontjából történt. De ezen védelem a többi államok elzárkózó politikája mellett egyenesen elengedhetetlen, mértékében egészben véve hasonló ahhoz, melyet mások velünk alkalmaztak, s a vámterületet képező két állam külön gazdasági érdekeit lehető figyelemmel kiséri. Midőn igy a bizottság a javaslatot általánosságban elfogadásra ajánlja, a részletekben, nevezetesen a 139. és 148., továbbá a 272. és 283. tételeknél némely változtatásokat ajánl, melyek bővebb kifejtését és indokolását szintén a részleteknél adjuk. Felfogásunk helyessége mellett bizonyit, hogy az ország szaktestületeinek rendelkezésünkre bocsátott nyilatkozatai jórészt hasonló irányban mozognak. E testületekből ugyanis négy, az eszéki, fiumei, zágrábi és zenggi kereskedelmi kamarák, egészen külön álláspontra helyezkedve, csak saját kerületük érdekével foglalkoznak. Egy, a kassai kereskedelmi kamara, egyszerűen a külön vámterületet követeli. Ismét egy, az országos iparegyesület, egész vámpolitikánknak más irányt akar adni s a vámjövedelmet kivánja főczélnak tekinteni. A többi testületek, melyek országos szempontra helyezkednek és a jelen viszonyokból indulnak ki, a budapesti, az aradi, brassói,"^ kolozsvári kamarák és a soproni gazdasági egyesület kivételével, többé-kevésbé mind ez irányban nyilatkoznak, és egyesek a retorsio mezejére lépve, a tarifa részleteire nézve és részben a javaslatban tervezetthez hasonló s részben még azt is meghaladó magasságú vámokat ajánlanak. Igy általánosságban a miénkhez hasonló szellemben nyilatkozik az országos gazdasági egyesület, a miskolczi, pozsonyi, pécsi, soproni, temesvári kamarák s a budapesti kereskedelmi csarnok, a melyek közül az országos gazdasági egyesület, a pécsi és temesvári kamarák sa budapesti kereskedelmi csarnok a visszatorlás terén még talán messzebbre is mennek. Az aradi, budapesti és kolozsvári kamarák, továbbá a soproni gazdasági egyesület felszólalásaival szemben meg kell még jegyeznünk, hogy habár a gabonára nézve a védelmet nem tartották helyesnek, az állatokra nézve különösen kettő, a kolozsvári kamara és a soproni KÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. XIV. KÖTET. - 8