Képviselőházi irományok, 1884. XI. kötet • 340-396. sz.
Irományszámok - 1884-375. Törvényjavaslat, az 1879. évi XIV. törvényczikkbe foglalt „általános postaegyesületi szerződés”-hez a lissaboni posta-congressuson elfogadott „Pótszerződés” beczikkelyezéséről
232 375. szám. 2. ha pedig távirat utján történik, a közönséges díjszabás szerint esedékes távirati díjat tartozik megfizetni. Ezen czikk határozatai azon államokat, melyeknek törvényei a feladónak nem engedik meg, hogy küldeménye fölött ennek szállítása közben rendelkezhessék, nem kötelezik.« V. A 6-ik czikk utolsó őt bekezdése ezen szavaktól: >Ajánlott küldemény elveszése esetén* stb. kezdve, töröltetik és e helyett ezen czikk után következő új czikk szúratik be : 6. bis czikk. >Ajánlott küldemény elveszése esetében, a >vis major* esetét kivéve, a feladónak, vagy ennek kívánságára a czímzettnek 50 francs kártalanításra van igénye. A kártalanítás kötelezettsége azon postaigazgatást terheli, melynek a feladó postahivatal alá van rendelve. Ezen postaigazgatásnak azonban visszkereseti joga van a felelős igazgatás, vagyis azon igazgatás ellen, melynek területén vagy melynek kezelése alatt a küldemény elveszett. A szavatosság az ellenkezőnek bizonyításáig azon postaigazgatást terheli, mely a küldeményt kifogás nélkül átvette; de annak kézbesítését, esetleg a szomszédos postaigazgatásnak történt szabályszerű átadását, kimutatni nem képes. A kárpótlási összeget a feladó postaigazgatás lehető gyorsan; de legkésőbb a felszólamlás napjától számítva egy év alatt tartozik megfizetni. A szavatos postaigazgatás köteles a feladó postaigazgatásnak az ez által fizetett kárpótlási összeget haladék nélkül megtéríteni. Felszólamlásra közmegegyezéssel, az ajánlott küldemény feladása napjától számítandó egy évi határidő szabatik ki. Ezen határidőnek lejárta után a felszólamlónak a kártalanításra igénye többé nincs. Az esetben, ha a küldemény két határos ország kicserélő postahivatalai között eszközölt szállítás alatt veszett el, a nélkül, hogy meg2. Pour toute demande par voie télégraphique, la taxe du télégramme d'aprés le tarif ordinaire. Les dispositions du présent article ne sönt pas obligatoires pour les pays dönt la législation ne permet pas á l'expéditeur de disposer d'un envoi en cours de transport. V. Les cinq derniers alinéas de l'article 6, depuits les mots: >En cas de per te d'un envoi recommandé* etc, sönt supprimés, et il est ajouté, á la suite du mérne article, un nouvel article portant: Article 6 bis. En cas de perte d'un envoi recommandé et sauf le cas de force majeure, l'expéditeur ou sur sa demande, le destinataire a droit á une indemnité de 50 francs. L'obligation de payer l'indemnité incombe á l'administration dönt relévé le bureau expéditeur. Est réservé á cetté administration le recours contre l'administration responsable, c'est-á-dire, contre l'administration sur le territoire ou dans le service de laquelle la perte a eu lieu. Jupqu'á preuve du contraire, la responsabilité incombe á l'administration qui, ayant recu l'objet sans fairé d'observation, ne peut établir ni la délivrance au destinataire ni, s'il y a lieu, la transmission réguliére k l'administration suivante. Le payement de 1'indemnité par l'Office expéditeur dóit avoir lieu le plus tőt possible et au plus tárd, dans le délai d'un an ou á partir du jour de la réclamation. L'Office responsable est tenu de rembourser sans retard, á l'Office, expéditeur, le montant de l'indemnité payée par celui-ci. II est entendu que la réclamation n'est admise que dans le délai d'un an, á partir du dépőt a la poste de l'envoi recommandé; passé ce terme, le réclamant n'a droit á aucune indemnité. Si la perte a eu lieu en cours de transport entre les bureaux d'échange de deux pays
