Képviselőházi irományok, 1884. XI. kötet • 340-396. sz.

Irományszámok - 1884-375. Törvényjavaslat, az 1879. évi XIV. törvényczikkbe foglalt „általános postaegyesületi szerződés”-hez a lissaboni posta-congressuson elfogadott „Pótszerződés” beczikkelyezéséről

232 375. szám. 2. ha pedig távirat utján történik, a közön­séges díjszabás szerint esedékes távirati díjat tartozik megfizetni. Ezen czikk határozatai azon államokat, melyeknek törvényei a feladónak nem engedik meg, hogy küldeménye fölött ennek szállítása közben rendelkezhessék, nem kötelezik.« V. A 6-ik czikk utolsó őt bekezdése ezen szavaktól: >Ajánlott küldemény elveszése ese­tén* stb. kezdve, töröltetik és e helyett ezen czikk után következő új czikk szúratik be : 6. bis czikk. >Ajánlott küldemény elveszése esetében, a >vis major* esetét kivéve, a feladónak, vagy ennek kívánságára a czímzettnek 50 francs kár­talanításra van igénye. A kártalanítás kötelezettsége azon posta­igazgatást terheli, melynek a feladó postahiva­tal alá van rendelve. Ezen postaigazgatásnak azonban visszkereseti joga van a felelős igaz­gatás, vagyis azon igazgatás ellen, melynek területén vagy melynek kezelése alatt a külde­mény elveszett. A szavatosság az ellenkezőnek bizonyí­tásáig azon postaigazgatást terheli, mely a kül­deményt kifogás nélkül átvette; de annak kéz­besítését, esetleg a szomszédos postaigazgatás­nak történt szabályszerű átadását, kimutatni nem képes. A kárpótlási összeget a feladó postaigaz­gatás lehető gyorsan; de legkésőbb a felszó­lamlás napjától számítva egy év alatt tartozik megfizetni. A szavatos postaigazgatás köteles a feladó postaigazgatásnak az ez által fizetett kárpótlási összeget haladék nélkül megtéríteni. Felszólamlásra közmegegyezéssel, az aján­lott küldemény feladása napjától számítandó egy évi határidő szabatik ki. Ezen határidőnek lejárta után a felszólamlónak a kártalanításra igénye többé nincs. Az esetben, ha a küldemény két határos ország kicserélő postahivatalai között eszközölt szállítás alatt veszett el, a nélkül, hogy meg­2. Pour toute demande par voie télé­graphique, la taxe du télégramme d'aprés le tarif ordinaire. Les dispositions du présent article ne sönt pas obligatoires pour les pays dönt la légis­lation ne permet pas á l'expéditeur de disposer d'un envoi en cours de transport. V. Les cinq derniers alinéas de l'article 6, depuits les mots: >En cas de per te d'un envoi recommandé* etc, sönt supprimés, et il est ajouté, á la suite du mérne article, un nouvel article portant: Article 6 bis. En cas de perte d'un envoi recommandé et sauf le cas de force majeure, l'expéditeur ou sur sa demande, le destinataire a droit á une indemnité de 50 francs. L'obligation de payer l'indemnité incombe á l'administration dönt relévé le bureau expé­diteur. Est réservé á cetté administration le recours contre l'administration responsable, c'est-á-dire, contre l'administration sur le ter­ritoire ou dans le service de laquelle la perte a eu lieu. Jupqu'á preuve du contraire, la responsa­bilité incombe á l'administration qui, ayant recu l'objet sans fairé d'observation, ne peut établir ni la délivrance au destinataire ni, s'il y a lieu, la transmission réguliére k l'adminis­tration suivante. Le payement de 1'indemnité par l'Office expéditeur dóit avoir lieu le plus tőt possible et au plus tárd, dans le délai d'un an ou á partir du jour de la réclamation. L'Office responsable est tenu de rembourser sans retard, á l'Office, expéditeur, le montant de l'indemnité payée par celui-ci. II est entendu que la réclamation n'est admise que dans le délai d'un an, á partir du dépőt a la poste de l'envoi recommandé; passé ce terme, le réclamant n'a droit á aucune indemnité. Si la perte a eu lieu en cours de trans­port entre les bureaux d'échange de deux pays

Next

/
Thumbnails
Contents