Képviselőházi irományok, 1884. XI. kötet • 340-396. sz.
Irományszámok - 1884-375. Törvényjavaslat, az 1879. évi XIV. törvényczikkbe foglalt „általános postaegyesületi szerződés”-hez a lissaboni posta-congressuson elfogadott „Pótszerződés” beczikkelyezéséről
375. szám. 233 állapítani lehetne, hogy a kettő közül melyiknek területén történt az elveszés: akkor a kárpótlási összeg az érdekelt két igazgatást egyenlő részben terheli. Az igazgatásoknak szavatossága megszűnik, — ha az átvételre jogositott egyén az átvételt elismerte, illetve az ajánlott küldeményt átvette. Európához nem tartozó oly országok igazgatásainak, melyek törvényhozása a szavatosság elvét ez idő szerint még el nem fogadta, átmeneti intézkedés gyanánt megengedtetik, hogy az imént emiitett határozat foganatosítását addig elhalaszszák, mig törvényhozásuktól a kárpótlási kötelezettség elismerésére való felhatalmazást nem nyertek. Ezen időpontig azonban a többi egyesületi igazgatás sem köteles a kezelésük alatt elveszett oly ajánlott küldeményért kárpótlást fizetni, mely az emiitett országokba szól, vagy ott adatott fel.« VI. A 9. és 10-ik ezikkek közé következő szövegű új czikk szúratik be: 9. bis czikk. »Azon egyesületi államokban, melyek kölcsönös forgalmukat illetőleg abban megegyeznek, a levélpostai küldemények minden neme, a feladó kívánságára a czímzettnek a megérkezés után azonnal külön küldönczczel kézbesíthető. Az ily *exprés* küldemények 30 cenlimesben megállapított és a feladó által a viteldíjjal együtt előre lefizetendő külön kézbesítési díj alá esnek. Ezen kézbesítési dij a feladási terület postaigazgatását illeti. Ha a küldemény oly helyre szól, hol postahivatal nincs, a rendeltetési terület igazgatása jogosítva van pótdíjat szedni, mely azonban a belforgalomra nézve megállapított küldönczdijat meg nem haladhatja, és a melyből a feladó által fizetett dij, illetve ennek a pótdíjat beszedő állam pénz nemében megfelelő egyenértéke levonandó. Oly exprés-küldemények, melyek az előre lefizetendő összes illetékek erejéig teljesen bérKÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. XI. KÖTET. limitrophes sans qu'il sóit possible d'établir sur lequel des deux territoires le fait s'est accompli, les deux Administrations en cause supportent le dommage par moitié. Les Administrations cessent d'étre responsables des envois recommandés dönt les ayants droit ont donné recu et pris livraison. Par mesure de transition, il est permis aux Administrations des pays hors d'Europe, dönt la législation est actuellement contraire au principe de la responsabilité, d'ajourner l'application de la clause qui précéde jusqu'au jour oű elles auront pu obtenir du pouvoir législatif, l'autorisation d'y souscrire. Jusqu'á ce moment, les autres Administrations de l'Union ne sönt pas astreintes á payer une indemnité pour la perte, dans leurs services respectifs, d'envois recommandés a destination ou provenant des dits pays. VI. II est intercalé entre les articles 9 et 10 un nouvel article ainsi concu: Article 9 bis. Les objets de correspondance de toute nature sönt, á la demande des expéditeurs remis a domicile par un porteur spécial immédiatement aprés l'arrivée, dans les pays de l'Union qui consentent á se charger de ce service dans leurs relations réciproques. Ces envois, qui sönt qualifiés »exprés« sönt soumis á une taxe spéciale de remise á domicile, cetté taxe est fixée á 30 centimes et dóit étre acquittée eomplétement et a l'avance par l'expéditeur, en sus du port ordinaire. Elle est acquise á 1'administration du pays d'origine. Lorsque l'objet est desüné á une localité oű il n'existe pas de bureau de poste, 1'administration des postes destinataire peut percevoir une taxe complémentaire, jusqu' á concurrence du prix fixé pour la remise par exprés dans son service interné, déduction faite de la taxe fixe payée par l'expéditeur ou de son équivalent dans la monnaie du pays qui pergőit ce complément. Les objets exprés non eomplétement affranchis pour le montant totál des taxes payables 30
