Képviselőházi irományok, 1884. VI. kötet • 173-238. sz.

Irományszámok - 1884-187. A vizjogi törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése

187. szám. 65 talaj megjavittassék. Mig a közigazgatási tisztviselő nélkülözte a vizjog szabványait, mig annak alapelveit s tételes rendelkezéseit egymás közti szerves összetüggésükben s az általános magánjog tételeivel kapcsolatban át nem tekintheti, mig kénytelen volt esetről esetre nagy fáradsággal s bizonytalansággal az egyes elszórt törvényes rendelkezéseket összeszedni s eljárását csak ingatag jogalapra fektethette, addig kívánni sem lehetett, hogy a vízügyi administratio körében a szükséges initiativát kifejtse s közvetve a productiv tevékenységre buzditólag hasson. A bizottság azonban nem kételkedik, hogy immár ezen törvény alkotásával a közigazgatási hatóságok czél- s öntudatos tevékenységének alapját megteremtve, egyúttal tág kört nyitott: újabb közgazdasági vállalatok, öntözési s lecsapolási társulatok stb. előmozdítására, szóval a talajjavítás nagy s országos érdekének hathatós felkarolására. Egyszersmind azonban el nem hallgathatja e bizottság, hogy e törvényjavaslat tárgyalásánál is törvényhozásunknak számos oly szerves hiányait kellett fájdalmasan észlelnie, mely hiányoknak pótlása s kiegészítése messze túlhaladja ugyan a vízjogi törvények alkotásának körét, de a mely hiánynak mielőbbi pótlását a joguralom biztosítása szempontjából égető szükségnek kell jeleznünk kivált e téren. Értjük ugyanis a közigazgatási bíróság szervezetének szükségét, mely a közigazgatási hatóságok rendelkezési hatalmával szemben a közigazgatás egy agában sem lenne hivatva annyi jogkérdésnek megoldására, mint ép a vizjog terén, melynek bonyodalmai a magánjog és közérdekű uyilvánjog körében fokozottabb mérvben teszik érezhetővé a bírói jogoltalom szükségét. Ezen főbb szempontok jelzése után, mellőzve a csekélyebb s néhol inkább az értelem szabatositására vagy nyelvészeti javításokra vonatkozó módosításokat, a bizottság ezen jelentésében csak a javaslat azon részére akarja a t. ház figyelmét felkérni, melyeknél a kormány által előterjesztett javaslat tartalmára tett többé-kevésbé beható változtatásokat. Már magában az anyag elrendezésében lényeges változtatást eszközöl a bizottság az általános határozatok tetemes kibővítésével, a mennyiben a vizek medrének s partjainak tulajdona, továbbá a vizek medrében támadt szigetek és a parti birtok növedékének tulajdonára vonatkozó rendelkezéseket (a törvényjavaslat 14—19. §§.), mint általános magánjogi rendelkezéseket tartalmazó szakaszokat az általános határozatok közé sorozta. (A. bizottsági szövegezés szerint 5 — 10. §§.) Egyúttal súlyt tulajdonit a bizottság az 5. §. harmadik bekezdésében foglalt azon módosításának, mely a telekkönyvi állapot és az egyébként szerzett jogok fentartásának homályos intézkedéséből könnyen támadható zavarok és félreértések elkerülésére szabatosabb jogfogalmi meghatározást tartalmaz, kizárván minden kételyt az iránt, mintha efszakaszban a mederre vonatkozó magánjogi czímen szerzett tulajdonon kivül egyéb jogok iránt foglaltatnék bárminemű rendelkezés. A 12-ik, avagy régi 6. §. módosítása az a) pont kihagyásában áll, miután azt az előbbi szakaszban foglalt >mások szerzett jogainak épségben tartása* teljesen nélkülözhetővé teszi. A 15-ik, avagy régi 9. §-ban a > lakott* és >lakatlan« területek közelebbi meghatározása mellett a szomszédos kutak távolságát a bizottság 3 méternyi minimalis távolságban ajánlja elfogadásra, a javaslatban foglalt 2 méternyi távolság helyett. A 26. §-ban foglalt közönséges és általánosan szabad vízhasználatok köréből a bizottság kihagyandónak ajánlja az iszap, föld, homok, kavics és kövek szedését, melyek egyrészről szorosan vett vízhasználatot nem is képeznek s másrészt a magántulajdonnak esetleg érzékeny sérelmét képezhetik. A vizhasználatok helyes megosztása szempontjából a bizottság teljesen indokoltnak találta a 31. §-ban foglalt rendelkezést; mert még az esetleg nagyobb közgazdasági érdek sem teszi menthetővé, hogy a víz éltető ereje teljesen kizárassék az ipari czélú használatok által. A bizottság mindazonáltal kivételnek szükségét ismerte el oly iparvállalatok tekintetében, minők KÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. VI. KÖTET. ' 9