Képviselőházi irományok, 1884. VI. kötet • 173-238. sz.
Irományszámok - 1884-187. A vizjogi törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése
G4 187. szám. jóformán csak a már meglevő törvényes rendelkezéseknek receptiója foglaltatik e törvényjavaslatban, mely némely eléggé fájdalmasan szerzett tapasztalatok által indokolt javítások mellett egyúttal az annyira kívánatos egyöntetűség szempontjából mindazon rendelkezéseket, melyek a Tiszavölgyi társulatokra vonatkozólag a legutóbb hozott speciális törvényben foglaltatnak (1884 : XIV. t.-cz.), még a mennyiben azok közérdek tekintetéből állami támogatást is tartalmaznak, az összes hasonczélú társulatokra kiterjesztette, ugy hogy ez irányban az ország különböző vidékei szerint eltérő helyi érdekű törekvések támogatásáról szólani sem lehet s a mennyiben a bizottság e törvényjavaslat egynémely rendelkezéseitől eltérő módosításokat hoz javaslatba, ezzel is csak az ország különböző vidékeinek egyenlő gondozására irányuló czél biztosítására törekedett. A mire eddig törvényhozásunk egyáltalán ki nem terjedett, az a fent jelzett vízhasználati jogok szabályozása. Ezeknek jelentősége legelső sorban a mezőgazdaság érdekében tűnik élőnkbe s nem is tartjuk szükségesnek az öntözés s talajjavítás gazdasági nagy fontosságát bővebben indokolni; elégséges e részben a kormány javaslatának indokolására és a kultúrmérnöki intézmény által szerzett tapasztalatokra utalnunk. — A viz használatának másik fontos ága a hajózás, vagyis kereskedelem szolgálatában áll; mig a viz használatának harmadik foneme a viz hajtóerejével az ipar javára esik. A hajózás fentartása szempontjából folyamaink ezentúl is az állam közvetlen gondozása s illetve kezelése alatt maradnak; mert a többnyire nagy feladatok megoldása messze túlhaladják a magánosok, sőt az egyes helyhatóságok s törvényhatóságok erejét. A mint azonban az életben a földinívelés, ipar és kereskedelem érdekei gyakran elválnak egymástól, ugy rendszerint a vizek használata is egyidejűleg az öntözés, a hajózás és az ipar czéljainak nem szolgálhatnak anélkül, hogy az egyik használat, ha nem is zárja ki mindig a másik használatot, de legalább is annak akadályára avagy korlátolására ne vezetne. A viz, mely öntözésre használtatik, az elhasználtaiik, tehát elvonatik a hajózástól s nem szolgálhat hajtó erőként. Az ipari czélokra megkivánt vizduzzasztás többnyire megneheziti a hajózást, mig a vizszin emelésével csak néha-néha szolgái előnyére ugy a hajózásnak, mint az öntözési vállalkozásnak. Tagadhatlan azonban, hogy a közgazdaság mindhárom ágazatának, tehát a földmívelésnek ugy, mint a kereskedelemnek s iparnak virulása egymásra kölcsönös hatással bírnak. Az egyiknek pangása a más két ágazat fejlődésére is bénitólag hat. Ezért tartozik az állam legnehezebb feladatai közé a vizjog kérdésének is olykép való megoldása, hogy az egyiknek előnye, másoknak aránytalan hátrányára ne szolgáljon s ezért szükséges, hogy a vizjog egy rendszeres törvényben felkarolja a vízhasználat és rendezés minden ágát és nemét, nehogy sokféle, egymással semmi szerves összefüggésben nem álló külön törvényekben foglaltassák oly kérdések megoldása, melyek egymással válhatlan kapcsolatban állanak. A rendszertelen törvényalkotások hátrányainak felismerésére a meglevő vízszabályozási törvényeink elég bizonyságot szolgáltatnak s a bizottság ezért elismeréssel fogadta, hogy a kormány a speciális törvények számát nem szaporította egy még újabbal — egy netaláni vízhasználati törvénynyel — hanem a szükségnek egy az egész anyagot rendszeresen magába felölelő törvényjavaslattal felelt meg, a mint ez a törvényhozás gyakori tárgyalásai alkalmával ismételten hangsúlyoztatott. A vízjogi törvényhozás feladata lévén rendezni az egyesek egymás közti jogviszonyait ugy a vizek használata, mint a vizek elleni védelem szempontjából, — ezzel természetszerűen egyúttal feladatát képezi a közigazgatási eljárás rendezése. A közigazgatásnak pedig ez alapon hivatásszerű feladatához tartozván a közgazdaságnak fejlődését előmozdítani, hivatva lesz e téren is, ott, hol a feladat nehézsége az egyesek erejét fölülmúlja, buzditólag s így közvetve mint közvetlenül is közrehatni, hogy a kellően még fel nem használt természeti erők a termelés körébe bevonattassanak, avagy a gazdaságra esetleg kártékony hatású vizek levezetésével a
