Képviselőházi irományok, 1884. VI. kötet • 173-238. sz.

Irományszámok - 1884-221. 1885. évi XI. törvényczikk, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról

221. szám. 265 A temetési járulék tényleges szolgálatban elhaltak után a legutóbb élvezett beszámítható javadalmazás alapján, nyugdíjban elhaltak után pedig a nyugdíj összege alapján állapittatik meg, és pedig: a) ezek három havi összegével, ha az alapul szolgáló javadalmazás vagy nyugdíj 1,000 frtot meg nem halad; b) két havi összegével, ha 1,000 frtot meghalad, de 3,000 írtnál nem nagyobb és c) egy havi összegével, ha a javadalmazás 3,000 frtot maghalad. A b) alatti esetben a temetkezési járulék 250 frtnál kevesebb s a c) alattiban 500 írtnál kevesebb vagy 600 frtnál több nem lehet. A temetkezési járulékra csak azon állami tisztviselők, altisztek és szolgák özvegyei és árvái tarthatnak igényt, kiket özvegyi nyugdij, nevelési járulék vagy végkielégités illet, de a 35. §. 1. és 2. pontjaiban megjelölt esetekben akkor is kiszolgáltatandó, ha a hátrahagyott családnak ellátásra vagy részeltetésre igénye nincsen. 54. §. A temetkezési járulék szintén az özvegy járulékát képezi, oly esetekben azonban, midőn az özvegynek arra igénye nincsen, ha igényjogosult gyermekei vannak, ezeket illeti, s a gyám vagy gondnok rendelkezésére bocsátandó. 55. §. A temetési járulék rendszerint sem birói, sem közigazgatási foglalás tárgya nem lehet, és csak az összeg V* erejéig foglalható le az elhalt gyógykezelési, többi részében csakis temetési költségei fejében. IV. FEJEZET. Zárhatározatok. 56. §. A mennyiben az állami szolgálat körében rendszeresített állomásokra női személyek alkalmaztatnak, ezek a férfi-személyekkel az ellátási igény elbírálásánál ugy a jogok, mint a kötelességek tekintetében egyenlőknek tekintendők. A férj azonban neje után a temetkezési járulékot kivéve semminemű részeltetésre igényt nem tarthat és az árvák is csak akkor tarthatnak nevelési járulékra igényt, ha szülőtlen árvákul tekinthetők, vagy ha élő atyjok vagyontalan és keresetképtelen. 57. §. A nő utáni igények elbírálásánál a nőre nézve az állami tisztviselőkre, altisztekre és szolgákra előirt határozmányok, a férjre s illetőleg a gyermekekre nézve pedig az özvegyre s illetőleg az árvákra előirt határozmányok alkalmazandók. 58.- §| A nő saját alkalmaztatása után őt megillető nyugdíjára vagy végkielégítésére az esetben is igényt tarthat, ha férje még életben van, vagy azután külön ellátást élvez s folytonos ellátását akkor is megtartja, ha a férj után később részesül csak ellátásban, vagy ha újra férjhez megy. KÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. VI. KÖTET. 34