Képviselőházi irományok, 1884. VI. kötet • 173-238. sz.

Irományszámok - 1884-173. A képviselőház közlekedésügyi bizottságának jelentése, „a Rába és mellékfolyóinak szabályozásáról” valamint Győr város és Győrsziget község árvédelmi biztositásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

173. Siám. 3 23. §-a 2-ik bekezdésének útmutatása nyomán az elviselhető legnagyobb teher megállapításának módozatát külön eljárásnak tartani fenn. Felvettetett a bizottságban azon kérdés is, hogy nem volna-e a maximalis teher kiszámítása már az ezen törvény által elrendelt 6.600,000 frtos munkálat foganatosítása után eszközlendö. A bizottság azonban ezen nézetet nem tehette magáévá, mert a maximalis teher megállapításánál sem az egyes érdekeltekre, sem egyes érdekcsoportokra, hanem csupán az egész társulat és érdekeltség összességére vélt tekintettel lehetni; már pedig ezen elvből indulva ki, az, hogy maximalis megterheltetés esete előállott-e, csak akkor lesz megbírálható, ha a szabályozás egészen be fog fejeztetni s annak egész terhével az egész érdekeltség álland szemben. De nem is tartja a bizottság a jelzett nézetet az ügy jelen állásában elég gyakorlati értékűnek, mert az 1875: VII. t.-cz. 53. §-ának 3-ik bekezdése értelmében: vártérben fekvő birtokoknál, melyek a jelen törvény szerinti adókivetés életbeléptetése után, az 1871: XXXIX. és XL. törvényczikk értelmében készített és kezelt védművek által akár egyes birtokos, akár érdektársulatok költségén ármentesittettek, azon katasteri jövedelem, mely az egyes földrészletekre az ármentesítés előtt megállapítva volt, a védművek elkészítésétől számítva 15 évig változás alá nem jöhet, habár ezen 15 év alatt az ország egész területére új földadó-szabályozás eszközöltetnék. Nem valószínű, hogy a társulat ezen, a törvény által részére biztosított kedvezményről lemondani akarjon, már pedig a maximalis megterheltetés kiszámításának első feltétele, hogy a katasteri tiszta jövedelem az ármentesítés utáni állapot szerint újra felvétessék s e szerint könynyen megtörténhetnék, hogy a társulat a jobbat keresve, elszalasztaná a meglevő jót, könnyen megtörténhetnék, hogy a társulat a katasteri jövedelem 15 évi változhatlanságáról lemondana, s mikor erről lemondott, akkor derülne ki, hogy a maximalis megterheltetés esete még nem állott elő s az egész eljárás eredménye nem lenne egyéb, mint hogy a társulati érdekeltség a törvény fent hivatkozott kedvezménye daczára tetemesen felemelt földadót fizetne. A bizottság különben annyit a maga részéről is jelezni kivan, hogy nem ugyan azért, mintha a maximalis megterheltetés alkalmazását közellevönek tartaná, hanem egyéb fontos szempontokból a szabályozás hátralevő részének is mielőbbi végrehajtását szükségesnek tartja. Egyik legközelebbi jelentésében hangsúlyozta a bizottság, hogy a vizszabályozásoknál mutatkozott egyes visszásságok sokszor nem annyira a tervek hibás voltában, mint azok hibás végrehajtásában, illetőleg végrehajtásuk helytelen sorrendjében

1 találták magyarázatukat; ezúttal pedig ehhez a véleményhez még azon nézetet adja a bizottság hozzá, hogy a nem sikerült vizszabáíyozások egy másik gyakori oka az, hogy a szabályozás félben marad, annak egyik része végrehajtatik, a másik része felakad, s akkorra, mikorra a szabályozásnak az egész érdekeltség egyenlően hasznát vehetné, az az aránytalanul megosztott időközi teherviselés alatt anyagilag egészen elvérzik. A bizottság egyébként ezen nézetének s a hátralevő szabályozás mielőbbi eszközlésének a törvényjavaslat módosított 5-ik §-a 3-ik bekezdésében is közvetve bár, de kifejezést is adott. Felvettetett azon kérdés is, hogy a különös gazdasági költségeknek az 1881 : XLII. t.-czikkben meghatározott liquidatiója ezen társulatnál mennyiben fogja alkalmazását találni. Erre nézve a bizottság azon nézetét nyilvánította, hogy a mennyiben egyes helyeken a katasteri tiszta jövedelem az ármentesítés utáni állapot szerint vétetett fel, az 1881 : XLII. t.-cz. által meghatározott liquidatio is kell, hogy alkalmazását találja. Behatóan foglalkozott a bizottság az osztályozás és teherviselési kulcs kérdésével is, mert a mily fontosnak találta a bizottság azt, hogy a maximalis megterheltetés kérdésének megoldásával a társulat és az államkincstár közti viszony tisztáztassék és szabályoztassék, ép