Képviselőházi irományok, 1884. V. kötet • 122-172. sz.
Irományszámok - 1884-169. Törvényjavaslat, a budapesti lánczhid megváltásáról szóló 1870. évi XXX. törvényczikk módositásáról
169. szám. 353 teher a hidvám a lakosság azon részére is, mely nemcsak magán, de hivatalos ügyekben a jobbparton levő állami hivatalokat kénytelen felkeresni. Ezen nézetek vezéreltek akkor, midőn a 27. alatt mellékelt régi árszabálynak a 37. alatti 2'/* 3*/# melléklet szerint leendő megváltoztatását tervezem. Mielőtt az irányelveket jelezném, melyeket ezen új tarifa összeállításánál követtem, szükségesnek találom felemlíteni azí, hogy az új árszabályt a törvényjavaslatba magába azért nem vettem fel s úgy a régi, valamint a koronkint érvényben levő árszabály rendeleti utón leendő meg változta thatására azért kértem felhatalmazást, mert az új tarifa alkalmazásának gyakorlati eredménye váratlanul felmerülő kereskedelmi és forgalmi érdekek a tarifa egyes tételeinek gyors, de egyúttal oly csekély megváltoztatását tehetik kívánatossá, mely miatt a törvényhozáshoz fordulni annál kevésbé tartom szükségesnek, mert a törvényhozás az évenkénti költségvetésből úgy is meggyőződést szerez magának arról, hogy a nyert felhatalmazás egyrészt a kincstár, másrészt a forgalom érdekeinek szem előtt tartásával használtatik-e fel? — Ezen kért felhatalmazás alapján életbeléptetendö új árszabály összeállításánál a régi árszabály legszembeszököbb hiányainak megszüntetésére voltam tekintettel és ez utóbbit ezen hiányok és a, lánczhid biztonságára való tekintetből 4 irányban módosítottam : 1. a díjtételek leszállítása által; 2. a tarifa egyszerűsítése és több tétel összevonása által; 3. az által, hogy a szeszes italoknak űrtartalom szerinti megvámolását megszüntettem. És végül 4. az által, hogy a teherforgalom után a Margithidon csekélyebb vám szedését hozom avaslatba, mint a lánczhidon. A leszállítás mérvének meghatározásánál mindenekelőtt szem előtt tartottam, hogy a két városrész egyöntetű fejlődése s egységes közszellem teremtése, minél sűrűbb személyforgalmat tételez fel. E czélból a gyalogosok vámja 2 krról 1 krra volna leszállítandó főleg a szegényebb sorsúak érdekében, kikre e leszállítás okvetlen jótékony hatással leend. De mivel e leszállításnál épen a szegényebb sorsuakra voltam különös tekintettel, a 2 krnyi hidvám a csavargőzösökön, hajókon és közúti vaspályán közlekedőkre nézve fentartandó, mivel ezen közlekedési eszközök használatára fizetendő díjtétel mellett, ezen 1 krnyi többlet számba alig vehető különbséget tesz s azért azokat, kik ezen közlekedési eszközöket használják, ezen vám fentartása sújtani alig fogja. A kocsiforgalmat illetőleg lényeges változást képez az egy- és kétlovas uri fogatok, bérkocsik és üres könnyű szekerek vámdíja, mely a régi árszabály számos tételeinek összevonása és leszállítása után 10 krban állapítandó meg. Az érintett fogatok a kocsiforgalom legnagyobb részét képezik, melyre nézve a vám leszállítása különösen indokolt azért, hogy a forgalom emelkedése nagyobb arányokban történhessék. — Hiszem is, hogy e leszállításnak hatása legközelebb egyrészt a forgalom gyors élénkülésében, másrészt abban fog mutatkozni, hogy a hidak e czímen szedett jövedelme a leszállítás daczára az eddigi jövedelmet gyorsan el fogja ismét érni. E kocsiknál az egy- és kétlovasok közt különbséget azért nem tettem, mert a 10 krt az egylovasokra nézve is elég mérsékeltnek találom s mert a kerekösszegű 10 krnyi vám annak szedését egyszerűvé teszi s a pénzváltás által eddig sokszor okozott torlódást kisebbíti. A teherforgalom után szedendő vám, miként az a 2-/. és 3-/. alatti mellékletekből, de különösen a 4-/. és 5-/. alatt csatolt összehasonlító kimutatásokból kivehető, az alább felemii- 4*/. 5*/» tendő indokból csakis a Margithidon mérsékeltetett. — A lánczhidon a vám csakis a 9., 10. és KÉPVH. IEDMÁNT. 1884—87. V. KÖTIT. 45
