Képviselőházi irományok, 1884. V. kötet • 122-172. sz.
Irományszámok - 1884-164. A képviselőház zárszámadási bizottságának jelentése, az 1883. évi állami zárszámadások megvizsgálása és a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. ministernek, „az 1883. évi előirányzat nélküli kiadásokról” a képviselőházhoz intézett előterjesztése tárgyában
164. szám. 217 8. Ezzel kapcsolatban a vasutak telekkönyvezésének állását illetőleg megemlitendőnek tartja a bizottság, hogy a központi telekkönyv — az 1882. évi jelentésben felsorolt vonalakon kivül — újabban a m. állami vasutak »Ujszőny-bruck-újfalu«-i vonalára az 1883. évi október 1-én hatályba lépett. 9. Ezek előterjesztése után kötelességének tartja a bizottság azon kifogásának előterjesztésére és indokolására áttérni, mely már ezen jelentés bevezetésében is érintve volt s melyet a vagyonmérlegben felvett érték- és a tehervagyon helyesbítése tárgyában, az állami számvevőszék által követett eljárás tekintetében tenni szükségesnek látott. Az állami számvevőszék ugyanis (miként azt ^Részletes jelentésbe 8. és 9. lapjain előterjesztő) a járadék-kölcsönök álladékát, melyet az 1882. év végéig névértékben mutatott ki az 1883. évre a pénzügyminister úrral egyetértöleg — az ugyanazon évi deczember hó 31-én jegyzett tőzsdei zár-árfolyamnak megfelelő forgalmi értékben, azaz a 67,-os aranyjáradék 100 frtos czimleteit 121 frttal bankjegyben, 47,-os aranyjáradék 100 frtos czimleteit 88 frt 90 kr. bankjegyben és az 57„-os papirjáradék 100 frtos czimleteit 86 frttal bankjegyben mutatta ki; indokolván ezen eljárását azzal, miszerint azon visszásság folytán, hogy akkor, mikor az állam az aranyrente conversiója folytán kamatterhet nem kis mértékben apasztotta, mérlegünk az eddigi rendszer, t. i. a renteadósságoknak névértékben való kimutatása melleit, a konversió eredményéül mégis nemjavulást, hanem az adósság emelkedése miatt, tetemes veszteséget mutat s hogy a közforgalom tárgyát képező cselekvő vagy szenvedő vagyonnál annak értékét nem a névleges érték, hanem annak tőzsdei ára határozván meg, azon czímletek állaga a mérlegbe hetyesen csak a jözsdei árfolyam szerinti értékkel volt beállítható. A bizottság ezen indokolást s annak folytán a tehervagyon helyesbítésének az államszámszék által contemplált módját helyesnek és elfogadhatónak nem tarthatta. A jelzett mérleg activ részében szereplő értéktételeknek, valamint ugyanannak passiv részében szereplő s 2. és 3. alatt felvett tehertételeknek érintetlen hagyása mellett, ugyanis a bizottság már csak azért sem fogadhatta el az állami adósságok tekintélyes részét képező járadékczimleteknek a tőzsdei árfolyam szerinti kimutatását, mert: . a tőzsdei árfolyam már a\on oknál fogva sem lehet alkalmas értékmérő, a\ adósság leltári értékének megállapításánál, minthogy a\ évről-évre a legnagyobb ingadozásoknak van kitéve, ugy hogy az adósság — ha annak álladékában évközben változás nem is áll elő —árfolyam szerint kimutatva hol nagyobb, hol kisebb leltári összegben szerepelne, — mig a félvett kölcsönökből s\er\ett activ vagyonrészek értéke nem változván, az egyensúly az activum és passivum közölt folyton meg zavartatnék. A bizottság nézete szerint tehát az arany- és papirjáradék-adósságok folytán az állam reális vagyonára nehezedő teher sem az adósságok névszerinti értéke, sem pedig a tőzsdei jegyzéseknek megfelelő árfolyam szerint czélszerüleg ki nem mutatható; annál is inkább nem, minthogy a 4% aranyjáradék a 67<> járadék conversiójára; az 57» papirjáradék pedig beruházásokra és adósságtörlesztésekre fordíttatván: a 47" aranyjáradék leltári értéke a 67" aranyjáradék értékével; az 5 3 L papirjáradék értéke pedig a beruházott értékekkel és a teljesített adósságtörlesztésekkel — annyira okozatos összefüggésben áll, hogy az egyiknek leltári értéke a másiknak értékét meg nem haladhatja. A bizottság ugy véli — hogy névértékben vagy az ingadozó tőzsdei árfolyam szerint mutattatván ki, a 4V° aranyjáradék-kölcsön értéke a conversio befejezésével 400 millió — 67«-os adósság helyett, mely után 24 millió arany forintnyi kamat fizettetett — mintegy 545 millió forintnyi 47o aranyjáradék-kölcsön — mely után csak 21.800,000 arany forintnyi kamat fizettetik — fogja az állam reálvagyonát terhelni, holott azt a kamattehernek megfelelöleg kisebb vagy KÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. V. KÖTET. S©
