Képviselőházi irományok, 1884. V. kötet • 122-172. sz.

Irományszámok - 1884-146. Irányi Dániel képviselő törvényjavaslata, az idegenek letelepedéséről

1U 146. szára. Melléklet a 146. számú irományhoz. Indokolás, „az idegenek letelepedéséről" szóló törvényjavaslathoz. Magyarország határai minden megszorítás nélkül nyitva állanak minden külföldinek. Senki sem kérdi tőle: kicsoda, honnan jön, miért jött, miből él. Lehet becsületes ember, — s a legtöbb az — de lehet gonosztevő is. Mindaddig, mig itt nem követ el valamely büntetendő cselekményt, vagy nem kéri valamely község kötelékébe felvétetni magát, senki sem gondol vele, bátran itt lakhatik, űzhet bármely keresetet, szerezhet ingatlanokat, szóval tehet, a mit akar. A vendégjog ezen korlátlansága, a magyar nemzet nagylelkűsége és szabadságszeretetének egyik bizonysága s azt, ugy hiszem, jövőre is fenn fogja tartani minden becsületes idegen irányában, bármely országból jöjjön s bármely fajhoz vagy vallásfelekezethez tartozzék is. Sőt tekintve az ország némely vidékeinek gyér népességét, becsületes és munkás idegenek bejövetelét még előmozdítani is kötelességünk. De csakis ilyeneknek, csakis olyanoknak bevándorlása kívánatos, a kikben az ország jóravaló, dolgos s egyúttal új hazájukhoz ragaszkodó polgárokat nyer. Mig ellenben oly külföldieknek, a kik — mint számtalan példa mutatja — nem tisztességes életmódot folytatnak, hanem csalásból, uzsorából, mások tudatlanságának vagy nyomorának kizsákmányolásából élősködnek, vagy a kik a társadalom alapjainak felforgatására czélzó vagy az állam biztosságát veszélyeztető anarchikus üzelmekben részt vesznek, letelepedését s itt maradását nemcsak kívánatosnak nem, de sőt egyenesen károsnak, veszélyesnek s annálfogva törvényes utón megakadályozandónak tartom. Ennek részben lehetővé tétele czélja a törvényjavaslatnak, a melyet benyújtani szerencsém van. Részben mondom, mert a mi azon idegeneket illeti, a kik itt valamely büntetendő cselekményt követtek el, ezeknek megfenyitése s ha kell kiutasítása, a büntető törvények, illetőleg a bíróságok és egyéb hatóságok körébe tartozik. Ezen törvények azonban, a mi a kiutasithatást illeti, nagyon hézagosak. Nevezetesen a bűntettek- és vétségekről szóló 1878: V. t.-cz. 64. §-a értelmében külföldiek csak bűntett miatt ítélhetők el az országból való kiutasításra; a kihágásokról 1879-ben alkotott XL. t.-cz. 69. §-a szerint pedig csak a csavargás vagy koldulás miatt elitéltek utasíthatók ki, természetesen egyik és másik esetben büntetésük kiállása után, Már pedig vannak vétségek, sőt talán kihágások is, a melyek különösen ismétlés esetén ily büntetést megérdemelnének. Az, hogy azokat, a kik ilyeneket elkövetnek, néha a rendőrség kiutasítja, csak még inkább bizonyítja a törvény hézagos voltát és kiegészítésének szükségét a végett, hogy egyfelől a társadalom az idegenek jogtalan cselekedetei, de másfelől ezek az önkény ellen lehetőleg biztosítva legyenek. Mert ha a külföldinek kétségtelen joga van törvényeink oltalmához, viszont tagadhatatlan kötelessége, hogy azokat tiszteletben tartsa s a vendégjoggal vissza ne éljen. Ezeknek előrebocsátása után áttérvén a törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek ismertetésére, az 1. és 2. §-ok kimondják, hogy az az idegen, a ki az orszagban letelepedni kivan, mindenekelőtt