Képviselőházi irományok, 1884. V. kötet • 122-172. sz.

Irományszámok - 1884-146. Irányi Dániel képviselő törvényjavaslata, az idegenek letelepedéséről

146. szám. 1^5 lakhatási engedélyért köteles folyamodni azon község elöljáróságához, illetőleg tanácsához, a melyben letelepedni akar, folyamodványához erkölcsi jó magaviseletéről bizonyítványt csatolván s egyszersmind kimutatván, hogy magát tisztességes módon fentartani képes. Ez, ugy hiszem, oly természetes és könnyen teljesíthető feltétel, hogy annak jogosultsága, egyszersmind pedig szükséges volta nem szenved kétséget. De nehogy a törvény ezen rendelkezését azon kifogással játszhassa ki az idegen, mintha bármennyi idő óta lakik is már az országban, nem szándékoznék itt letelepedni, azért azt is szükséges kimondani, hogy mely esetekben lehet a letelepedési szándékot jogosan következtetni s annálfogva az illetőt lakhatási engedély kérésére szorítani. Az ott elsorolt eseteken kivül azonban mindazok, a kik ezen kategóriák valamelyikébe nem esnek, bármily sokáig időznek is az országban, lakhatási engedélyt nem tartoznak kérni. A 3. és 4. §-ok szerint a lakhatási engedélyt a törvényhatósági joggal bíró város maga adhatja meg; az ily joggal fel nem ruházott községek ellenben azt csak megígérhetik (németes magyarsággal: kilátásba helyezhetik), a határozás az alispánt illetvén, mit azért vélek czélszertínek, mert vannak községek, a melyek sem a kellő értelmi, sem elegendő erkölcsi biztosítékot nem nyújtanak, hogy azon jogot helyesen, pártatlanul fognák gyakorolni, fenmaradván egyébiránt a felebbezés joga egészen a belügyministerhez ugy az elutasított folyamodónak mint esetleg a községnek, ha az alispán az ő véleménye ellenére az engedélyt megadta. Az 5. §. nem szorul magyarázatra, a mi pedig a 6-ikat illeti, a népjog s az önkény vagy a politikai párturalom áldozatai iránti részvét, a melyet a magyar nemzet mindig tanúsított, nem engedik, hogy politikai menekültektől oly feltételek teljesítését követeljük, a melyeknek azok helyzetüknél fogva, különösen a mi feddhetetlen előéletük bizonyítását illeti, megfelelni nem képesek. A hatóságoknak, ha erre nézve netalán kételyek merülnek fel, inkább van módjukban maguknak arról meggyőződést szerezni. A 7. §. értelmében a községi kötelékbe való felvétel csak előlegesen nyert lakhatási engedély alapján kérhető, a mi azért szükséges, mert a fennálló törvények, nevezetesen az 1871: XVIII., illetőleg az ezt módosító 1876: V. t.-czikkek szerint oly idegennek, a ki az országban két év óta lakik, folytonosan adót fizet és más államnak nem alattvalója, ha csak nem bizonyittatik he ellene, hogy bűnvádi kereset vagy büntetés alatt van, vagy a község terhelése nélkül magát fentartani nem képes, a felvétel meg nem tagadható, ennek alapján pedig az állampolgári jog is megszerezhető. Már pedig mellőzve azt, hogy a községi kötelékbe való felvételt az idegen, bármennyi ideig lakjék is az országban, kérni nem tartozik, hanem itt lakhatik s folytathatja üzletét halála napjáig : ha az tőle csak azon esetben tagadható meg, ha bebizonyittatik ellene, hogy bűnvádi kereset vagy büntetés alatt van, ugy az tőle úgyszólván soha sem tagadható meg; mert hát ki ismeri a talán messze földről bejött s jelentéktelen nevű idegennek előéletét s melyik község hajlandó az erre vonatkozó adatok beszerzése végett a szükséges lépéseket megtenni ? Nem sokkal természetesebb és gyakorlatibb-e tehát, hogy a ki valamely község kötelékébe felvétetni kíván, illetőleg már akkor, mikor lakhatási engedélyt kér, maga igazolja, hogy feddhetetlen előéletű ember és magát fentartani képes? A 8. §. meghatározza azon következést, nevezetesen a^kiutasithatást, a melyet az előrebocsátott rendelkezések meg nem tartása az idegenekre maga után vonhat, természetesen a nélkül, hogy az azokra is kiterjedne, a kik már állampolgári jogot nyertek s annálfogva minden tekintetben a benszülöttekkel egyforma bánásmódban részesitendők. A 9. és 10. §-ok végre nem szorulnak indokolásra. Mindezen okoknál fogva kérem a tisztelt képviselőházat, méltóztassék a benyújtott törvényjavaslatot elfogadni. Budapesten, 1885. évi márczius hó 17-én. Irányi Dániel *. *.