Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-65. A „főrendiháznak mint felsőháznak szervezéséről” szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottság jelentése, a hozzá utasitott törvényjavaslat tárgyában

65. szám. 41 összeköttetésben álljon, de másrészt ment maradjon azon a választásnál elkerülhetetlen esélytől, hogy akár a napi áramlatok szeszélyes hullámzása, akár a magyar állameszme iránti idegenség a magyar nemzet felsőházában, bármily kis mérvben is, kifejezésre találjon. Azon aggálylyal szemben, hogy az élethossziglan kinevezett tagok meghiúsíthatnák a felsőház szükséges függetlenségét, a bizottság azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy az ezen úton bejutott elemek legnagyobb részénél az érdemekben eltöltött hosszú pálya s az állás elmozdithatlansága a függetlenségnek kétségtelenül nagyobb mérvét biztosítja, mint a minőt akár a kinevezésnek eddig tényleg fennállott módozata, akár a kinevezés helyett ajánlott választás, a legjobb körülmények közt is, nyújthat. Különben sem szabad felednünk, hogy a kinevezett elemet, éppen a felsőház függetlenségére való tekintettel, maga a javaslat is az összes tagok egy negyedére, illetőleg harmadára korlátolja. Épp azért súlyt fektet a bizottság arra is, hogy a felsőházra általában és nevezetesen annak kinevezett tagjaira, ne mondassék ki az összeférhetlenség olyas rendelkezése, mint a minőt törvényeink a képviselőház tagjaira alkalmaztak. Ily korlátozással csak összezavarnék a két ház teljesen elütő természetét s megfosztanék a felsőházat sok hasznos tagjától a nélkül, hogy fokoznók annak függetlenségét, mert eltekintve a már fennebb mondottaktól, ezen függetlenséget első sorban mégis az örökös tagok hivatvák fentartani és biztosítani. A felsőház szervezetét, a javaslat I. fejezetét illetőleg tehát a bizottság általában elfogadja a kormány álláspontját, s ha egyesekben módosított is a javaslaton, ezzel nem változtatta meg annak lényegét, hanem inkább szabatosabbá igyekezett tenni az illető rendelkezéseket. A felsőház jogkörét, a javaslat II. fejezetét illetőleg azonban a bizottság már lényegesebb módosításokat ajánl a javaslat eredeti szerkezetével szemben. Mert noha a bizottság egyrészt nem zárkózott el a javaslat mellett szóló azon érv elől, hogy a tárgyalások helyesebb beosztása is követeli azt, hogy a kezdeményezés joga a felsőháznak megadassék, másrészt még sem akart oly intézkedéshez járulni, mely a törvényhozásnak jellenleg a képviselőházban nyugvó súlypontját legkevésbbé is eltolhatná. A bizottság tehát nem ellenezte a felsőháznak kezdeményezési joggal való felruházását. A mig azonban a javaslat csak azon tárgyakat tartotta fenn a képviselőház kezdeményezésének, melyekkel a legtöbb európai alkotmány biztosítottnak véli a népképviselet törvényhozói túlsúlyát, s azokat azonkívül megtoldotta még az alkotmánynak saját viszonyai következtében hasonló szempont alá eső ügyekkel: a bizottság ezen legfontosabb tárgyakon kivül szükségesnek tartotta még kivenni a felsőházi kezdeményezési jog köréből mindazon többi intézkedéseket is, melyek az ország alaptörvényeire, alkotmányunk sarkalatos intézményeire és szabadságunk legfőbb biztosítékaira vonatkoznak. Az ugyanezen fejezet további részeiben javasolt módosítások már ismét nem elvi természetűek, hanem főleg csak arra szorítkoznak, hogy kizárják azon föltevést, mintha az 1848-iki törvényhozásnak az országgyűlés tárgyalásaira vonatkozó és az ezen törvényben nem érintett intézkedéseit a javaslat mellőzné, vagy épen megszüntetné. Végül a javaslat III. fejezetét illetőleg a bizottság csak oly módosításokat ajánl, melyeket a korábban elfogadott módosítások és a szabatosabb szövegezés igényeltek, de nem mulaszthatja el megjegyezni, hogy a 25. (régi 24.) §-ra, mely a szerzett jogoknak a magyar törvényhozás által folyton tanúsított tiszteletét ez alkalommal is érvényre juttatja, a maga részéről is kiváló súlyt fektet. Kifejtvén az indokokat, melyek a bizottságot a javaslat tárgyalásánál vezették, álljanak itt az egyes módosítások, melyeket az az eredeti szerkezettel szemben elfogadásra ajánl, s a melyek az inkább irályi változtatásoktól eltekintve, a következők: KÉPVH. IROMÁlíY. 1884—87. IV. KÖTET. 6