Képviselőházi irományok, 1884. IV. kötet • 59-121. sz.

Irományszámok - 1884-86. Vizjogi törvényjavaslat

86. szám. 133 csak az eredeti tervezőnek és használónak szolgái előnyére, hanem az új engedélyesnek is, méltányos és igazságos, hogy az eredeti munkálatokhoz és fentartásukhoz abban az arányban járuljon, a mely arányban ő, az eredeti használóhoz viszonyítva haszonban részesül (38. §.). Hogy a vízfolyásból vízelvezetést csak hatóságilag megállapított müvek, illetőleg berendezések által szabad eszközölni (39. §.), ezt azon tapasztalások követelik, a melyek a folyóvizek elvezetésénéi tétettek, a melyek szerint a könnyelműen, vagy nem eléggé meggondolt terv szerint készült elvezetések gyakran a folyóvizeket hosszú vonalban használhatlanokká változtatják, eliszapodásra vagy más kellemetlen állapotra vezetnek. Itt tehát az egyéni önkényt mellőzni, s helyette a hatóság beavatkozását, s igy a rendszeres és technikai alapon nyugvó intézkedést kellett elrendelni. Ezen intézkedés megszegése 300 írt erejéig büntethető (175. §.). A vízhasználatnál gyakran előforduló mérésekre eddig törvényes mértékünk nem volt. A viz mérésénél ugyanis tekintettel kell lenni nemcsak a viz mennyiségére, a melyre nézve törvényeink értelmében a metermérték-rendszer szerint a liter s annak részei, illetőleg többesei szolgálnak, — hanem ép ugy, mint a gőzerőnél a viz folyásának gyorsasága is meghatározandó és e kettő szorzata adja a vizmértéket. Tekintettel azon előnyökre, melyeket a tizedes rendszer átalában a számitásnál nyújt, — s tekintve különben arra is, hogy mértékrendszerünk szellemében újabban meghonosítandó méreteinket szintén tanácsos a tizedes rendszer szerint berendezni: legczélszerfibbnek látszott az Olaszországban amúgy is már elfogadott „modulust* javaslatba hozni, ez ugyanis oly test, mely egy másodperczben állandóan száz liter mennyiségben folyik és tized-, saázad- és ezredrészekre oszlik (40. §.). n. FEJEZET. A Tizi munkálatokról. A vizi munkálatokról szóló fejeaet intézkedik mindazon berendezésekről, építkezésekről és egyátalában műveletekről, a melyek a viz használatára, avagy a viz romboló erejének meggátlására, avagy egyátalában a vizekben, illetőleg vizek mellett bármi ezólból történnek. Két. főelv vezérli a javaslat intézkedéseit, az egyik az, hogy ilyféle munkálatok által a viz lefolyása, illetőleg használata ne veszélyeztessék — és a másik elv, hogy harmadik személyek a viz kellő szabályozása, illetőleg romboló erejének fékezése végett területeiken munkálatokat, s berendezéseket tűrni tartozzanak. Mindkét elv természetes következménye azon a javaslst vezéreszméje gyanánt szolgáló íőelvnek, hogy vizeink lehetőleg legjobban kihasználtassanak és gazdaságosan berendeztessenek. Vizi munkálatokhoz hatósági engedély szükséges; minthogy ugyanis efféle berendezések a vizek folyására, s átalában a vizek használatára nagy befolyással vannak, s e részben az egyesek önkénye ellen biztosítékot kell nyújtani, ezen elvnek fölvétele szükséges. Igaz, hogy az engedélyezési rendszer az egyéni szabadságnak és sok esetben az egyéni tulajdonnak talán túlságos korlátozásául jelentkezik, de ha figyelembe veszszük azon veszélyeket, a melyek különösen folyóvizeknél nemcsak az alsó és felső partbirtokosokra és vízhasználókra számos vizi berendezés következtében hárulhatnak, hanem gyakran egész vidékek anyagi jólétére is döntő hatással lehetnek, ezt az intézkedést föl kellett venni. Engedély kell különösen minden munkálatnál, a mely a viz természetes lefolyását akadályozza, avagy megváltoztatja, — továbbá a mely idegen területen létesíttetik, — s végre a mely idegen érdeket érint (48. §.); mindezen esetekben az egyéni önkénynek részint a vállalkozó, illetőleg a vizi munkálat tervezője, részint a munkálat által netán érdekelt más személyek irányában hatósági közbelépés által határt kellett 3zabni. A főelvnek következménye, hogy minden módosítás és átalakítás az engedélyezett munkálaton újabban is engedélyt igényel; nehogy azonban e részben túlszigor által indokolatlanul is hatósági beavatkozás rendszeresittessék, világosan ki kellett mondani, hogy újabb munkálatok csakis annyiban esnek hatósági engedély alá, a mennyiben azok az engedélyokirat határozatainak teljesen meg nem felelnek. Az engedély nélkül eszközölt épitkezés 300 frtig büntethető (175. §.). A vizi munkálatok létesítésénél megkívánt engedélyezési eljárás bizonyos tekintetben korlátoztatik a parti birtokos partvédelmi intézkedéseire nézve, a javaslat ugyanis a parti birtokosnak megengedi mindazokat ÍJ munkálatokat, még pedig engedély nélkül, a melyek saját partjainak védelmére ós biztosítására, a meder és a part tisztítására vonatkoznak; és ezen önkényes intézkedéseknek csak annyiban szab korlátot, hogy ha az efféle munkálatok utóbb károsoknak (természetesen a viz folyására vagy előbb fennálló vízhasználatokra