Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-14. Simonyi Iván képviselő válaszfelirati javaslata

14. szám. 75 István bircdalmálín különböző fajok és nemzetiségek békében éltek együtt, a hazát közösmegvédve. Alkotmányunk menhelyet nyújtott azoknak is, kik hitük és meggyőződésük miatt más országokban üldöztettek. A törvény előtt való egyenlőség továbbá nem volt egyéb, mint kifolyása azon valláíszellemnek, melyet az ország túlnyomó többsége azóta vall, mióta első királyunk az apostoli czímet viseli. Felségedet illeti azon dicsőség, hogy a 48-as törvényeknek a honpolgárok egyenlőségét kimondó intézkedései még oly időben is, midőn ezen év többi törvényei hatályon kivül voltak, nemcsak érintetlenül maradtak, de a legmagasabb jóváhagyást is elnyerték. Méltán és jogosan üdvözöltük az újkor ezen vívmányait mint egy boldogabb és jobb időszak hajnalát és biztositékát. Hogyan történhetett és mi lehet oka annak, hogy mai nap oly jelenségekkel találkozunk, melyeknek minden honpolgár, nemkevésbé Felséged atyai szivét méltán mély aggodalommal kell eltölteuiök ? A fekvő földbirtok az 1848-ik évet megelőző utolsó századokban csupán a privilegizált osztály tulajdona volt, másrészt a családnak csaknem hitbizományilag biztosított birtokát képezte. A földbirtok megszorítása egy kiváltságos osztály számára mai nap lehetetlen lenne. A hitbizománynyal rokon Ősiségét, bár születési és osztálykülönbség nélkül, törvénynyé tenni, szintén alig lenne tanácsos. Bár nagyon fontos és jelesen a középbirtokos és földraivelŐ osztályban, a családok fentartása, a közjó mindazáltal azt követeli, hogy a fekvő főid annak legyen birtokában, ki azt legügyesebben és legszorgalmasabban műveli. Mindezekből azonban nem következik, hogy az ingatlanra nézve oly intézkedéseket alkalmazzunk, melyek a földbirtoknak ugy physikai, mint jogi természetével, nem kevésbé annak fontos állami hivatásával teljesen ellenkeznek. Mindezekből nem következik, hogy a fekvő birtokkal, legdrágább nemzeti birtokunkkal úgy bánjunk, mintha az börzepapiros volna. A mondottakból nem következik, hogy a hitelre vonatkozó szabványok, a csekélyebb mértékben és bizonytalanul jövedelmező anyaföldre nézve sókkal terhesebbek legyenek, mint a földbirtokosok és a mozgó tőkére vonatkozó törvényes intézkedések. Ismerjük és elismerjük a mozgó tőkének fontos közgazdasági hivatását. Meg akarjak adni a tőkének, a mi a tőkéé és meg akarjuk adni a földbirtoknak is, a mi a földbirtoké. A földbirtokra vonatkozó intézkedések megsértik az egyenlőség elvét. Előnyt nyújtanak a mozgó tőkének. A tőkét teszik a földnek és mivelőjének urává. Apáink az 1848-iki XV. t.cz.-ben a kornak hatalmas tényezőit helyesen felismerve, az ősiségét bár csak elvben megszüntették, apáink a legközelebbi országgyűlést bizták meg azon fontos feladattal, hogy a polgári törvénykönyv kidolgozásával a fekvő földbirtokra nézve is törvényeket alkosson. Az 1861-ki országbírói értekezlet tanácsosai tudvalevőleg a legmagasabb Trónnak leghívebb támaszaiból állottak. Ezen értekezlet férfiai, az ország leghíresebb jogászai, nagyou is jól ismerték a modern kornak faktorait, éltek azonban bennök még a múltnak traditiói is. Az országbírói értekezlet férfiainak többsége oly idegen intézkedéseket, melyek a földbirtokot jelenleg szabályozzák, mint a magyar alkotmánynak szüleményeit csaknem lebetlennek hitt volna. Ezen értekezlet az ősiség és telekkönyvi pátenst csakis ideiglenesen fogadta el egy végleges örökösödési és agrár törvény alkotását szintén a jövő országgyűlésre bizta. Alkotmányunk és ezredéves agrár törvényhozásunkban megleljük egy helyes agrárpolitika csaknem minden üdvös irányelveit. Azoknak korszerű fejlesztése képezi azon intézkedések legnagyobb részét, melyet más népek hosszis kerülők és nem csekély fáradozások nélkül a jelea korban érvényesítettek, vagyis érvényesíteni igyekeznek.