Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-14. Simonyi Iván képviselő válaszfelirati javaslata

76 14. szám. Alkotmányunknak visszaállítása óta 24 év telt el, s országgyűléseink a reájok ruházott fontos feladatnak eddig nem feleltek meg. A jelenleg fennálló iparrend szintén nem felel meg a törvény előtt való egyenlőség élvének. Mig, például, az ügyvéd az 1874: XXIV. törvényczikk folytán csak akkor nyithat irodát, ha az illetékes ügyvédi kamarának tagja, mely minden ügyvédre nézve hatósági jogokat gyakorol; ugy törvényhozásunk ugyanezen jogot az egyes iparágakra nézve az iparosok túlnyomó többségétől megtagadta. Mig az 1884: XVII. törvényczikknek 123. §-a a Budapesten működő egyes iparágaknak a testületi egyesülést megengedi, és bár korlátolt mértékben önkormányzati és fegyelmi jogokat nyújt, ugyanezen jogot a vidéken működő iparosoktól megtagadja. Ugy törvényhatósági önkormányzatunk, mint törvényhozásunk az 1848-at megelőző utolsó századokban szintén egy kiváltságos osztály privilégiumát képezte. Ezen viszonyt a mai korban fentartani eszélytelén, veszélyes, lehetetlen volna. A régi korban a követek utasítással láttattak el, valamint a megye visszahívási joggal birt, ezen intézményeknek is a jelenlegi tisztán gépszerűen és minden szerves összefüggést nélkülözőleg összeállított kerületekre való alkalmazása szintén csak számtalan, nemtelen visszaéléseknek nyitna tágas tért. Az 1848-iki törvény V. czikke, mely az eddigi rendek által való képviseletet a nép kezébe tette le, a választásra vonatkozó határozatait szintén csak ideiglenesen hozta. Ha azt akarjuk, hogy a törvényhozás valóban a higgadt, józan és önálló elemek kezében legyen, ha azt akarjuk, hogy a képviselőház valóban a népélet érdekeinek és jogos kívánalmainak tolmácsává és őrévé váljék: mindezeknek legelső és legnélkülözhetlenebb feltétele, hogy a képviselő és választói körök közt szerves kapocs létesüljön. Sem az 1874: XXXIII. tvczikk, sem az 1875: XVIII. tvczikk határozatai a legkisebb mértékben sem voltak képesek a választásoknál előforduló még a legbotrányosabb kinövések«t is, mint a vesztegetéseket, hivatallal való visszaéléseket, aljas indokokból eredő korteskedést, még csak a legkisebb mértékben is csökkenteni. Azon terheket, melyeket az országgyűlések Felséged dicső elődei kormánya alatt szavaztak meg, a törvényhozás hiányos összeállításának daczára, az összes nemzet készséggel viselte. A jelenlegi országgyűlések határozataínak nagyobb része inkább az elégedetlenségnek, lehet mondani, folyton megújuló forrásai. Felséged legmagasabb trónbeszédében az országgyűlési ülésszaknak meghosszabbítását figyelmünkbe ajánlani és helyeselni méltóztatott. Választási törvényünk és eljárásunknak sarkalatos és szerves reformja nélkül az országgyűlés tartamának meghosszabbítása, az eddigi, a választásoknál előforduló, mindenki által ismert visszaélésekei még veszélyesebbekké tenné. Elismerjük, hogy a főrendiház nem felel meg a kor követelményeinek. Mély sajnálattal kell azonban tapasztalnunk, hogy annak reformja csakis most sürgetíetik, miután a főrendiház egyszer nem csupán a képviselőház határozatainak registrálására szorítkozott, hanem hiányos összeállítása daczára, hivebb és őszintébb kifejezője a nép akaratának, mint a képviselőház. Legyen szabad azon reményünknek kifejezést adnunk, hogy a főrendiház újjászervezése Felséged felelős kormánya által oly módon fog javaslatba hozatni, hogy az ügy 1,000 éves alkotmányos tradicziónk nyomán, valamint az újkornak nem eszélyes, de valóban üdvös vívmányai szerint, törvényhozásunknak jótékony és önálló faktorává legyen, A személy és lakház sértetlensége, szabad vélemény és gyülekezési jog minden alkotmánynak •.