Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-14. Simonyi Iván képviselő válaszfelirati javaslata

n 14. stám. 14. szám. Válaszfelirati javaslat. Császári ós Apostoli Királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Alattvalói hódolat, mély tisztelet- és megelégedéssel vettük Felséged legmagasabb trónbeszédének zárszavait. Felséged az összesereglett főrendeket s képviselőket arra méltóztatik felhívni, >hogy megtegyenek minden lehetőt Magyarország anyagi és szellemi felvirágoztatásának előmozdítására«. Felséged legmagasabb reményét méltóztatik arra nézve kifejezni, hogy a > többi államokal legjobb baráti* és jelesen Németországhoz »lehető legbensőbb baráti viszonyt« fel fogjuk használni, hogy politikai bölcsességgel és a hol kell, szigorú erélylyel elenyésztessük a belső bajokat, megszüntessük a fajok, felekezetek és osztályok közötti súrlódásokra vezető izgalmakat, hogy igy szent István birodalmának országaiban a különböző fajok, felekezetek és osztályok az együttélésben egyaránt megelégedést találjanak és egyesült erővel és lelkesedéssel működjenek közre a trón és a haza javának, dicsőségének és fényének előmozdításában. Valóban oly nemes czélt méltóztatott Felséged elénk tűzni, melyre nézve a képviselőháznak minden tagja csakis örömmel fog közreműködni. Felséges Urunk! A história tanúsága szerint minden kétségen kivül áll, hogy az emberi társadalom különböző időszakokban változásoknak van alávetve. Az egész világhistoria folyama azt is mutatja azonban, hogy habár lassan és nem fennakadás nélkül, az államok és népek életét illetőleg üdvös haladás észlelhető. Az 1848-ik évet megelőző századokban a honpolgárok privilegizált nemesi osztály és nemnemesekből állottak. Ezen egyenetlen viszony fentartható nem volt. A 48-as törvények, melyek a törvény előtt való egyenlőséget kimondták, természetszerű kifolyásai voltak ezredéves alkotmányunknak, mely szerint a nemzetnek, viszonyai elintézésében mindig törvényes része volt, azon alkotmánynak, melynek védelme alatt ezer éve, hogy szent