Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-56. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál nyugdíjazásáról

B6. szám. 397 Az 59. §-hoz. Az 59. §-ban a gyermekekre nézve az mondatik ki, hogy a nevelési járulékot azon szülő után vehetik igénybe, a melyik után az kedvezőbb, mert méltányos, hogy ha mindkét szülő után ellátásra lenne igényök, a kedvezőbben részesittessenek. Ezt a kedvezményt azonban oda kiegészíteni, hogy mindkét szülő után kapják a nevelési járulékot, azért nem lenne czélszerü, mert a szülőtlen árvák a javaslat szerint már úgyis ÖOV.-kal magasabb nevelési járulékban részesülnek. Ellenben méltányosnak látszik, hogy az egyszer-mindenkorra adandó végkielégítésben s a temetési járulékban mindkét szülő után részesittessenek, mert a végkielégítés esetében állandó ellátásra igényök ugy sincs, a temetkezési járuléknak pedig ugy is külön rendeltetése vagyon. A 60. §-hoz. A 60-ik §-ban a szolgálati viszonyból eredő követelésekre nézve kimondatik, hogy azok az állami alkalmazott nyugdíja vagy végkielégítése ellen is érvényesíthetők, mit az államkincstár érdekeinek megóvása tesz kívánatossá. Viszont azonban az Özvegyek és árvák járandóságai ily követelések alól mentesittetnek, mert az özvegyek és árváknak különben is csak a létfentartás legszükségesebb eszközei nyújtatnak, s mert azon esetekben, melyekben a téritmények oly szolgálati vétségből erednek, mely az elbocsátást vonta volna maga után, az özvegyek és árváknak ellátásra igényök különben sincsen. Mindkét rendelkezés egyezik a jelenleg érvényben levő szabályokkal. A 61. §-hoz. A 61. §-ban kimondatik, hogy az igényjogosultság kérdésének elbírálása sohasem a bíróságok, hanem mindig az illetékes közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. Folyománya ez az 1871: XVIII. törvényczikknek, mely a nyugdíjazások ellenőrzését az állami számvevőszék hatáskörébe utalja, természetes tehát, hogy nem a bíróságokat, hanem csak a közigazgatási hatóságokat lehet a nyugdíjazás kérdésében illetékeseknek decretálni, mert az állami számvevőszék ellenőrzése alapján csakis ezek vonhatók felelősségre. A 62. §-hoz. A 62. §. a törvény hatálybalépte előtt már megállapított nyugdíjakat érintetlenül hagyja, ellenben annak hatálybalépte után átalában ennek határozmányait rendeli alkalmazásba vétetni. A már nyugdíjazott állami alkalmazottak tehát mostani nyugdíjaikat tartanák meg, de haláluk után özvegyeik és árváikra már ezen kedvezőbb törvény alkalmaztatnék, a mit egyrészről az eljárás egyöntetűsége s másrészről azon méltányossági körülmény tesz indokolttá, hogy a tisztességes megélhetés feltételei ezen családok részére is biztosíttassanak. Ugyanezen szakasz intézkedik a kivételes nyugdíjakról, vagyis kegydíjakról. A törvényben foglalt kedvezőbb intézkedések átalán véve mellőzhetővé fogják ugyan tenni a kivételes kegydíjak engedélyezését, mert a legtöbb esetben ezentúl törvényes igénykép lesznek biztosítva azon kedvezmények, melyeket a jelenleg érvényben levő nyugdíjszabályok mellett méltányossági indokoknál fogva kegyelem úty'án kellett eddig engedélyezni; mindazonáltal a törvény kedvezőbb határozmányai daczára is fordulhatnak elő esetek, melyekben kegydíjak engedélyezését a méltányossági és humanitási szempontok sérelme nélkül megtagadni nem lehet. így például a törvény egyátalán nem intézkedik az állami alkalmazottak nagykorú árváinak segélyezéséről, ha keresetképtelenségök s teljes elhagyottságuk teszi is a segélyezést indokolttá.