Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-56. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál nyugdíjazásáról

» 398 56. szám. Ezen s hasonló kivételes méltánylást érdemlő esetek teszik meliőzhetleuné a kegydíjak fentartását s épen az államkincstár érdeke követeli, hogy ezeD kivételes esetekre ne az egyes administrativ hatóságok által tágabban alkalmazható átalános szabály alkottassák, hanem hogy azok kivételes természetüknél fogva, esetröl-esetre tétessenek birálat tárgyává, s hogy ha a körülmények indokolttá teszik is kegydfj engedélyezését, az ne mindig feltétlenül, hanem a mennyiben a különböző' viszonyok kivánják, esetleg feltételhez kötve, vagy csak bizonyos időszakokra legyen megadható, mely megszorításokra átalános szabály alig lenne alkotható. A kivételes eljárás lehető korlátozása végett kiköttetik a törvényben, hogy minden a törvénytől eltérő kedvezmény csak a ministertanács hozzájárulásával, az illető szakminister felelősségére, s e mellett 0 Felsége legmagasb elhatározása alapján engedélyezhető. S e korlátozó feltételek mellett még minden egyes kivételes kegydíj az állami számvevőszéknek s ennek jelentése s illetőleg kimutatásai alapján az országgyűlésnek ellenőrzése alatt is fog állani. 51 63. és 65. §• okhoz. A 63. és 65. §-okban az általános jogi elveknek megfelelőleg kimondatik, hogy a törvényben — s nevezetesen ennek 17. §-ában megállapított elévülések, melyek az eddigi szabályokban megállapítva nem voltak, a törvény hitálybaléptétől számitandók; s a 65. §-ban, ugy az átalános jogi elveknek, mint a törvény kedvezőbb elbánást biztosító intentiójának megfelelőleg az mondatik ki, hogy a törvény hatálybaléptéig szerzett igények fentartatnak. A 64. §-hoz. A 64. §. kimondja, hogy ezen törvény a birákra is kiterjed, a nyugdíjazás módja tekintetében azonban az 1871: IX. t.-czikk 7—13. §-ait a birák függetlenségének biztosítása végett továbbra is meghagyja, hasonlókép továbbra is biztosítja azon kedvezményt a bíráknak, hogy ha szervezési változások folytán helyeztetnek nyugdíjba, nyugdíjok a legutóbbi fizetés felénél kevesebb nem lehet. A birák tekintetében a leglényegesebb változtatás az, hogy eddig a biró szolgálatképtelenségének beállta előtt csak akkor volt nyugdíjazható hivatalból, ha 70-ik évét betöltötte? mig ezen túl ugy mint a többi alkalmazottak, már 65-ik évének betöltése után, valamint azon esetben is saját kérelmére avagy hivatalból lesz nyugdíjazható, ha a köteles szolgálati időt (40 év) kitöltötte. Minthogy alig szenved kétséget, hogy az, a ki 65 éfes múlt vagy 40 évig szolgál — ritka kivételektől eltekintve — nem bír többé azon szellemi ruganyossággal, hogy a fokozottabb szolgálati igényeknek megfelelhetne, s minthogy épen a birósági szolgálat körében kell kiváló súlyt fektetni arra, hogy minden tekintetben kifogástalan erők álljanak rendelkezésre, indokoltnak látszik, hogy a többi állami alkalmazottakra nézve megállapított feltételek a birákra is kiterjesztessenek. A többi eltérések a birákra nézve is mind kedvezőbbek. Ugyancsak a 65. §-ban vannak felsorolva azon külön nyugdíj-törvények és szabályok, melyek e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után is érvényben hagyatnak. Ilyenek: a) a közös osztrák-magyar hatóságok-és hivataloknál alkalmazottakra vonatkozó nyugdíjszabályok, minthogy ezek csak Ausztriával egyetértőleg lennének szabályozhatók, valamint a liorvát-szlavon autonóm kormánynál s az ez alá tartozó hatóságok- és hivataloknál alkalmazottakra vonatkozó külön szabályok, mert ezek megváltoztatása Horvát-Szlavonországok autonóm jogkörébe tartozik. b) Érintetlenül hagyatik a közös hadseregre és tengerészeire vonatkozó nyugdíjtörvény (1875 : LL), mert ez szintén csak az osztrák törvényhozással egyetértőleg változtatható meg;