Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-56. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál nyugdíjazásáról

/ 392 56. szám. foglalkozásra s ebből viszonylag- jelentékenyebb jövedelemre iá tehet szert. Miért is helyesebbnek látszott az altisztek és szolgák özvegyeinek nyugdíját az átalános szabálytól eltérőleg, de a tisztviselői Özvegyek átlagos nyugdíjának megfeleló'leg a férj fizetésének egyharmadában megállapítani. A család a kedvezőbb ellátáson kivül még azon előnyben is fogna részesülni, hogy a családfőnek halála után, még pedig kivétel nélkül, halt meg legyen az tényleges szolgálatban, vagy nyugalmazott állapotban, temetkezési járulékban fog részesittetni. A fennálló szabályok szerint temetkezési segélyt csak oly özvegy kaphat, kinek férje tényleges szolgálatban halt meg, és kinek nyugdíjba beszámítható 630 frtnál magasabb fizetése nem volt. Tekintettel, hogy a mostani nehéz életviszonyok között még a magasabb rangú tisztviselő sem birja fizetésének, bár parányi részét is, megtakarítani, s beállott utolsó betegségénél családja rendesen annyi pénz fölött sem rendelkezik, hogy betegségének költségeit fedezhesse, a temetésre fordítandó költség már csak adósság útján teremthető elő. A férj, illetőleg apa halála után a hátramaradott csalách ennélfogva azonnal véginségre jut, Hogy a tisztviselő halála után családja legalább annyi pénzzel rendelkezzék, hog> a családfőt állásához képest tisztességesen eltemethesse, s ne kelljen azonnal adósságba merülnie, vagy ha a hosszadalmas betegség folytán a hitelnek minden kútforrása kimerült, könyöradományokat igénybe venri, a törvényben azon határozat vétetett fel, ho«ry jövőre minden tisztviselő hátramaradott özvegye vagy árvája kivétel nélkül részesitfessék temetkezési járulékban, még pedig a tényleges szolgálatban elhalt legutóbbi fizetése, a nyugdíjazott állapotban elhalt pedig nyugdíja alapján, mert a legtöbb esetben a fizetés vagy nyugdíj képezvén az állami alkalmazottak egyedüli jövedelmi forrását, társadilmi igényök is ezekhez arányul. A temetkezési pótlék 3 fokkal javasoltatik: a nyugdíjba beszámítható fizetésnek, vagy a kiutalványozott nyugdíjnak, ha az í,00í) forintot meg nem haladott, 3 havi, ha 1,000 forintot meg, de 3,000 forintot meg nem haladott, 2 havi, ha 3,000 forintot meghaladott, 1 havi összegével. Ezen fejezet egyes szakaszainak közelebbi indokolásául szolgáljanak a következők. A 34. §. az özvegyekre és árvákra nézve azon főelvet állítja föl, hogy csak oly alkalmazottak özvegyei és árvái tarthatnak igényt állandó ellátásra, kik legalább öt éven át, s az esetben, ha előhaladtabb korukban korengedély mellett nyertek alkalmazást, legalább tiz évig szolgáltak. Ezen kivül ugyanez a szakasz a most érvényben levő nyugdíj szabályok határozmányainak megfelelőleg megállapítja, hogy a nőnek, hogy igényjogosultnak tekintessék, a férjjel együtt kell élnie, erkölcsös életet kell folytatnia s a házasságnak a nyugdíjazást megelőzőleg kellet köttetnie. A jelenleg fennálló szabályok értelmében a férjnek legalább tiz szolgálati évet kell betöltenie, hogy özvegye nyugdíjképes lehessen. Az özvegyekre és árvákra nézve móltányosnak látszik a feltételkép kikötött szolgálati időt 5 évre leszállítani, mert azok, kik 5—10 szolgálati év közben halnak el, jobbára kis/bb javadalmazása alkalmazottak, kik özvegyeiket minden anyagi támasz nélkül, gyermekeiket pedig oly zsenge korban hagyják hátra, melyben ezek az ellátásra leginkább rászorulnak. Minthogy az ily korán elhunytak száma viszonylag csekély s a nyugdíj és gyermeki ellátás alapjául szolgáló illetmény sem magas, ezen humánus rendelkezés nem fog az államkincstár jelentékeny megterheltetésével járni, s e mellett oly méltánylást érdemlő esetekben fogja a hátrahagyott család megélhetését biztositani, melyekben eddig is többnyire kegyelmi utón kellett annak nyomorát enyhíteni. Azokra nézve, kik előhaladtabb korukban korengedély mellett nyernek alkalmazást, nem