Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-56. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál nyugdíjazásáról

56. szám. 387 A 20. §-hoz. A 20. §. szerint ugyanis azon eseten kivül, hogy valaki testi vagy szellemi erejének elgyöngiilése miatt hivatala kötelességeinek teljesítésére tartósan alkalmatlanná válik, beállanak a nyugdíjazás feltételei azon esetekben is, ha életének 65-ik évét betöltötte, vagy a törvény által meghatározott időt kiszolgálta. Itt két, az eddigi rendszertől eltérő intézkedés szembetűnő. Az első az, hogy az életének 65-ik évét betöltött tisztviselő, ha nem rokkant is, vagy a köteles időt ki nem szolgálta is, kérheti nyugdíjaztatását. Az eddigi szabályok értelmében, azt csak az esetben tehette, ha egyszersmind rokkantságát is bebizonyította. Ezen intézkedés ide az 1869: IV. t.-cz. 17. §-ának analógiájára vétetett át, és ugyanazo;i indokok szólnak mellette, mint a birákat illető mellett. Azonban jelen törvényjavaslatban a határ, a meddig a tisztviselő szolgálni köteles, élete 65-ik évére tétetett. A tapasztalás ugyanis kimutatta, hogy wemcsak 70, de már 65 éves ember is a legtöbb esetben elvesztette szellemi ruganyosságát, ha nem teljesen szolgálatképtelen is, és az administratió érdekei nem kevésbé fontosak, mint az igazságszolgáltatáséi. A második eltérés az eddigi szabályoktól abban áll, hogy ha valaki a köteles szolgálati időt kiszolgálta, ha nem is rokkant, ha be sem is töltötte élete 65-ik évét, nyugdíjaztatását kérheti vagy nyugalomba helyezhető. Az eddigi szabályok a 40-ik évet meghaladó szolgálat után is csak azon esetben engedik meg a nyugdíjazást, ha a physikai vagy szellemi szolgálatképtelenség be van bizonyítva. A javaslat mellett czélszertíségi és humanistikus tekintetek szólnak. 40 éven át szolgált egyén vagy 30 éven át működő tanár, főleg a mai fokozott követelmények mellett, nagy részben teljesen kimerültnek mondható, és annyi ideig tartó megerőltetett munkásság után tőle a megérdemlett nyugalmat megtagadni és további munkára való kényszerítés által napjait megrövidíteni, méltánytalanság lenne. De a tapasztalás is a mellett szól, hogy az, a ki előhaladt kóró vagy a köteles szolgálati időt már kitöltötte, alig egy-két esettől eltekintve, mindig oly physikai vagy szellemi gyengeségekkel bir, melyekkel szemben nincs az az orvosi vélemény, mely a szolgálatképességet határozottan megállapítaná, ha a nyugdíjazás kérdése felmerül. Helyesebbnek látszik azért a 65 éves kort vagy a köteles szolgálati idő kitöltését a nyugdíjazásra egyenesen elégséges indoknak declarálni, mintsem a mai állapotot fentartani s ezen feltételek beálltának esetére továbbra is az egyesek helyzetét bizonytalanná s az intézkedésre hivatott hatóságok eljárását ingadozóvá tenni. A javaslat 21. és 22. §-ai a színlelt ürügyek alatti nyugdíjazások meggátlása végett elrendelik, hogy oly esetekben, midőn szolgálatképtelenség miatt történik a nyugdíjazás, az indokául szolgáló testi vagy lelki fogyatkozásnak közhatósági orvos által kell megállapittatnia, kimondják továbbá, hogy oly esetekben, midőn a szolgálatképtelenség nem állandó jellegű, csak ideiglenes nyugdíjazásnak van helye, s hogy az ideiglenesen nyugdíjazottak képességeiknek megfelelő -szolgálatokra kötelezhetők, s koronkint megvizsgálható, vájjon fennállanak-e még azon indokok, melyek miatt a nyugdíjazás történt. Végre a 23. §-ban határozottan kimondatik, hogy mindenki, ha csak előbb nem lesz szolgálatképtelenné, a nyugdíjigény elvesztésének terhe alatt az egész köteles szolgálati időt, vagyis 40 évet, tanárok 30 évet, a szolgálat kötelékében kitölteni tartozik. Mindezen intézkedéseket a kincstár indokolatlan megterheltetéséuek meggátlása teszi szükségesekké. A 24. §-hoz. A 24. §. a nyugdíj mérvét állapítja meg s azon a jelenlegi szabályoktól eltérő intézkedéseket foglalja magában, hogy a nyugdíj 40 s illetőleg tanároknál 30 szolgálati éven alul a 49*