Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-56. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál nyugdíjazásáról

388 57. szám. v fizetés magasabb százalékában szabatik meg, mint jelenleg, továbbá, hogy a nyugdíj nem mint jelenleg minden öt évi szolgálat után, hanem minden betöltött szolgálati év után növekszik. A tapasztalás azt igazolta, hogy oly esetekben, midim valaki rövidebb szolgálati idö után nyugdíjaztatik, a jelenlegi szabályok szerint járó nyugdíj egyátalán nem elégséges arra, hogy a nyugdíjazottnak megélhetését biztosítsa, méltányosnak látszik azért, hogy ily esetekben a fizetésnek valamivel magasabb százaléka biztosíttassák nyugdíj fejében. A legnagyobb különzet 10 szolgálati év után áll elö; ugyanis a legutóbbi fizetésnek 10 év után jelenleg 7»-a jár, ezentúl pedig 40%-a járna nyugdíj fejében. Az emelkedés csakis a nélkülözhetlen szükséglet mértékére szorítkozik s még mindig sokkal kevesebb, mint a menynyit a különböző nyugdíjintézetek s nevezetesen a vasúti alkalmazottak nyugdíjintézetei biztosítanak, melyek legtöbbje már 8 év után a fizetés 507o-át adja nyugdíjképen. Az évről-évre való emelkedés szintén a méltányosság követelményeinek felel meg, de szolgálati érdekek is mellette szólnak, a mennyiben egy-e^y öt évi cyclus kitöltése azoknál, kik szolgálatképtelenségöket érzik s tudják, hogy további öt évig már nem szolgálhatnak, nem fog indokul szolgálni arra, hogy nyugdíjiizásukat kérjék s másrészt oly esetekben, midőn a szolgálatképtelenség valóban beállott, az illetékes hatóság sem leend indíttatva arra, hogy nem ritkán a szolgálati érdekek rovására méltányossági indokokból legyen kénytelen az öt évi cyclus kitöltését bevárni, avagy a hiányzó szolgálati időnek kegyelmi utón való elnézését kieszközölni. Ezen kedvezőbb intézkedésekkel szemben a kincstár érdekében vétetett fel azon intézkedés a javaslatba, hogy a legmagasabb nyugdíj 8,000 frtot nem haladhat neg, mert a nyugdíjazás czeija csak az lehetvén, hogy a társadalmi igényekhez mért megélhetést biztosítsa, a 8,000 frtnyi összeget elégségesnek lehet tekinteni arra, hogy nyugdíjazott állapotukban a magasabb állású s igényű alkalmazottak szükségleteit is kielégítse. A 25. §-Jioz. A 25. §. a ministerek és államtitkárokra nézve megállapítandó külön nyugdíjról szól. A méltányosság követeli, hogy a ministerek és államtitkárok, valamint ezek özvegyei és árvái se zárassanak ki a nyugdíjazási szabályokból, sőt fontos politikai indokok szólának a mellett, hogy a nyugdíj- és ellátási igény ezeknek is biztosíttatván, ez által ezen állások oly, kevésbbé tehetős egyének részére is hozzáférhetőkké tétessenek, kiket jelenleg csakis a saját és családjok jövője feletti aggodalom tart vissza azok elfogad/;sától De hogy ezen úgy a méltányosság, mint köziigyi érdekek által is indokolt intézkedésnek gyakorlati jelentősége legyen, nagyon természetes, hogy a nyugdíjra képesítő szolgálati idő nem állapitható meg az átalános 10 évben, hogy miután politikai indokok miatt válnak meg állásuktól, nem köthető az illetők szolgálatképtelenségéhez s hogy a ministerek és államtitkárok nem vonhatók az ideiglenesen nyugdíjazottakra nézve fennálló korlátozó intézkedések s nevezetesen a 22. §-ban foglalt azon rendelkezés alá, hogy nyugdíjazott állapotukban is képességeiknek megfelelő szolgálattételekre kötelezhetők. Ezért biztosíttatik a- nyugdíj már három évi szolgálat után a ministerek és ezek özvegyeinek, valamint a nevelési járulék árváiknak. A nyugdíj három évi szolgálat után a minister részére 4,000 írtban, az államtitkár részére 2,000 frtbau s özvegyeik részére (37. §.) ezen összegek felében állapittatik meg, mig az árvák, nevelési járuléka az átalános szabályok szerint fejenként az özvegy nyugdíjának Ve-ában s ha szülőtlen árvák, V*-ében határoztatik meg. A ministerek és államtitkárok, valamint özvegyeiknek minimális nyugdíja tehát — tekintettel arra, hogy már 3 év után nyugdíjképesek — kevesebb, mint az átalános szabályok szerint járó minimális nyugdíj, de ha a minister vagy államtitkár hosszabb szolgálati idejénél fogva,