Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-56. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál nyugdíjazásáról

384 56. szám. részben nem tartoztak a nyugdijszabályok alá, daczára annak, hogy minden tekintetben valóságos állami alkalmazottakul tekintendők. A 3. §-hoz. A 3. §. bővebb magyarázatát adja az 1. §-ban foglalt definitiónak, s kimondja, hogy a rendszeresitett tiszti minőségben szám felett alkalmazottak a rendszeresített állomáson levőkkel mindenben egyenlőknek tekintendők, a mi teljesen megfelel a mostani szabályoknak. Kimondja továbbá, hogy az ideiglenesen alkalmazottak, ha oly tiszti minőségben alkalmazvák, mely különben rendszeresítve van, nyugdíjra, hasonlókép özvegyeik is nyugdíjra s árváik nevelési pótlékra tarthatnak igényt, de ha a nyugdíjazásukhoz megkívántató 10 szolgálati évvel s illetőleg a családjuk ellátásához megkívánt -5 szolgálati évvel még nem b'rnak, végkielégítésre sem maguk, sem családjuk igénynyel nem bír, hanem csak az ideiglenes szolgálatukat netalán megelőzőleg elfoglalt végleges alkalmazás után s az e minőségben húzott fizetés alapján tarthatnak igényt az ellátásra ; azon idő azonban, melyet ideiglenes minőségben töltötték, számba vétetik. A méltányosság követeli, hogy ha valaki 10, s illetőleg 5 évig van alkalmazva, tőle s illetőleg esaládjától ne vonassék meg azon kedvezmény, hogy ellátásban részesüljön, valamint, hogy oly esetekben, midőn korábban véglegesen volt már alkalmazva, ne vonassék meg tőle későbbi ideiglenes alkalmazásában az az igény, melyre már korábban szert tett. Az államkincstár túlságos megterheltetésének elkerülése végett ugyanazon eljárás alkalmaztatik azokra nézve is, kik csak előhaladtabb korukban nyernek korengedély mellett alkalmazást, a mennyiben ezek is csak nyugdíjra tarthatnak igényt, de ha az ehhez megkívánt időtartamon át nem szolgálnak s előbb válnak meg a szolgálattól, végkielégítésre igénynyel nem birnak. Ellenben az 1. §-ban foglalt elvi álláspontnak megfelelőleg határozottan ki van mondva a 3. §-ban, hogy azok, akik felmondás mellett, vagy csak bizonyos időre alkalmaztatnak, ellátásra igénynyel egyátalán nem birnak. A 4. §-hoz. A 4. §. osztályozza a jogosultakat megillető ellátást s állandó ellátásokat s egyszer mindenkorra adandó részeltetéseket különböztet meg. Ezen osztályozást az teszi szükségessé, hogy azon járandóságok, melyekben az alkalmazottak és hátrahagyott családjuk részeltethetek, együttesen legyenek feltüntetve a szerint, a mint a jogigény beállta és megszűnése tekintetében egyforma határozmányok alá esnek. Az 5. §-hoz. Az 5. §. azon eseteket sorolja fel, melyekben az alkalmazott ugy saját, valamint özvegyeinek és árváinak ellátási igényét elveszti. E §. határozmányai egyeznek a mostani szabályokkal s ezektől csakis az 5. pont tér el. Míg ugyanis jelenleg, a ki bűntényt követ el átalában, s aki más büntetendő cselekményt követ el, az esetben veszti igényét, ha legalább hat havi szabadságvesztésre ítéltetik, az 5-ik pont átalában oly esetekre mondja ki az igény elvesztését, melyekben a hivatalvesztés kötelezőlcg mondandó ki. E szerint tehát elenyészik az igényjogosultság, ha valaki 6 hónapnál hosszabb ideig tartó szabadságvesztésre ítéltetik, mert ez esetekben az 1878 : V. t.-cz. 54. §-a értelmében a hivatalvesztés okvetlenül kimondandó, do elenyészik a jog a birói ítélet alapján az esetben is, ha valaki bár csekélyebb büntetésre Ítéltetik, de a bíróság a hivatalvesztést kimondja. Végretekintettel arra, hogy a fennálló szolgálati szabályok szerint az esetben is, ha valaki a fenyitő eljárás folyamán felmentetik, fegyelmi utón vizsgálat tárgyává teendő, vájjon megtartható-e a szolgálat kötelékében, — habár a bíróság