Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-56. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál nyugdíjazásáról

56. szám. 385 nem is mondja ki a hivatalvesztést, el fog enyészni a jog mindazon esetekben, melyekben az alkalmazott a szolgálatból fegyelmi utón elmozdittatik. Ugyanezen szempontok alá vonatott a nő' igényjogosultságának büntetendő cselekmény miatti elenyészése is a 35. §-ban, csakhogy miután a nő fegyelmi eljárás alá nem vonható, ellátási igénye csak akkor fog elenyészi>i, ha a hivatalvesztés kimondatik, vagy kimondandó lenne. Ezért vétetett fel külön a nőkre nézve a 35. §-ba, hogy ellátásuk akkor is megvonható, ha erkölcsös életet nem folytatnak, hogy ez által mód nyújtassák az érdemetlenek ellátásának megvonására oly esetekben is, midőn a fenyítő elmarasztalás arra alapot nem szolgáltat. Az 5. és 35. §-ok vonatkozó határozmányai a magyar korona országainak azon részeiben is érvényre jutnak, melyekben az osztrák büntetőtörvény van érvényben, mert ennek 26. §-a szerint a bűntényben való elmarasztalásnak a hivatalvesztés eo ipso következményét képezi. A 6—11. §-hoz. A 6. —11. §-ok a nyugdíj alapját, nevezetesen a kiszámításnál alapul veendő fizetést s a beszámítható szolgálati időt, nem különben a hadi évek kettős beszámítását állapítják meg s mindenben egyeznek a jelenleg érvényben levő szabályokkal. A 12. §-hoz. A 12. §. határozmányai összhangzásba vannak hozva az 1875: LI. törvényczikkel, s azon külön biztosítást nyújtják az állami alkalmazottaknak, hogy ha hadjárat alatt válnak szolgálatképtelenekké, a polgári vagy katonai szolgálatuk után őket megillető kedvezőbb nyugdíjat választhatják, s nyugdíjazásuk a magasabb fizetés alapján történik. A méltányosság követeli, hogy ezen az idézett törvényczikk 6. §-ában biztosított kedvezmény azoktól, kik hadjáratban munkaképtelenekké lesznek, meg ne vonassék. A 13. és 14. §-ókhoz. Ezen szakaszok a nyugdíj megszabásánál alapnl veendő illetményeket határozzák meg, s teljesen egyeznek a jelenleg fennálló szabályokkal. A 15. és 16. §-okhoz. A 15. §. azon rendelkezése, hogy az ellátási összegek mindig teljes forintokra kerekíttessenek ki, a számítás könnyebbsége miatt vétetett fel. Hasonlókép ezen indok volt irányadó a 16. §. szerkesztésénél is, a mennyiben az állandó ellátások mindig teljes hónapokra fognak járni. A 17. §-hoz. A 17. §. azt az új elvet mondja ki, hogy a jogczím beálltától kezdve az igények egy éven belül érvényesitendők, mert különben az egyszer-mindenkorra szóló részeltetésre (végkielégítésre vagy temetkezési járulékra) való igény teljesen elenyészik s az állandó ellátás is elévül a kérelem beadását megelőző időre. A törvén)' czélja az, hogy a megélhetésnek, létfentartásnak legszükségesebb eszközei biztosíttassanak, s ezért indokoltnak látszik ezen elévülési időt megállapítani, mert különben az államkincstár a múltból eredő s tetemesen felszaporodott követelésekkel utólag egyszerre terheltethetnék, s másrészt, mivel feltehető, hogy a ki igényét egy év alatt sem érvényesiti, oly helyzetben van, hogy az állami részeltetést a múltra nézve nem szükségli. A 18. §-hoz. A 18. §-bau az mondatik ki, hogy Ausztriában és Magyarországban a -nyugdíj élvezete helyhez kötve nincsen, fellé .ben a külföldi élvezethez a minister külön engedélye szükséges. KÉPVH. IROMÁNY. 1884—87. I. KÖTET. X 49