Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-22. Apponyi Albert gr. képviselő és társai válaszfelirati javaslata

22. szám. 125 tését, melyeknek czélja a választások szabadságának és tisztaságának megóvása és melyeknek megalkotását különösen az utolsó tapasztalások a legsürgősebb követelmény gyanánt tüntetik fel. Törvényeinknek részint hiányos, részint homályos intézkedései nem nyújtanak kellő biztosítékot a hatósági nyomás mindenféle nemei, -- nem képeznek gátat a vesztegetés és ezzel rokon visszaélések ellen, de még magának a választási cselekménynek loyalis vezetését sem biztosítják. Az ebből eredő bajok aggasztólag nagy mérveket öltöttek-a most lefolyt választások alatt. Előfordultak ugyan más megrovásra méltó jelenségek is; a politikai szabadságtól el nem választható mozgalmakba néha bűnös jellegű izgatások is vegyültek; de választásaink legkirívóbb kórtünetét ma kétségtelenül a hivatalos hatalom illetéktelen beavatkozása képezi. Azon megyék, melyekben a közigazgatási gépezet egész súlya az uralkodó párt jelöltjeinek érdekében a választókra nehezedik, ma már nem képeznek kivételt; a személyes szabadság megsértése és a nyilt erőszak alkalmazása, a választók megfélemlítése czéljából, nem tartozik a ritkaságok közé. Ily állapotok üres formaság színvonalára sülyesztik alkotmányos szabadságunkat, megingatják népünkben a törvény iránti tiszteletet és a hatóságok tekintélyét; mert mi sem ássa alá biztosabban a törvényes engedelmesség szellemét, mint a külső meghajlás kényszerűsége a hatalom illetéktelen befolyásai előtt. Alig ismerünk tehát sürgősebb törvényhozási feladatot, mint oly rendszabályok megalkotását, melyek ezen visszaéléseknek véget vetnek és az ország választóinak az alkotmány által igért szabadságot tényleg biztosítják. Készséggel fogunk közreműködni a tisztviselők nyugdíjazásának szabályozásánál és a közigazgatási bíráskodás létesítésénél. Ezen kérdések helyes megoldásával egy lépést fogunk tenni a tisztviselők helyzetének fölötte kívánatos és a közigazgatásnak körében mutatkozó bajok némelyikének enyhítése felé. De meggyőződésünk szerint ezzel a feladatnak csak igen kis részét oldanók meg. Számos évek tapasztalása bebizonyította közigazgatási állapotaink tarthatlanságát és minden részleges reform elégtelenségét igazi javulás előidézésére^ Fel kell tehát karolnunk a közigazgatási szervezet korszerű átalakításának felada'át a maga teljességében. Szükséges, hogy az állami egység eszméje a politikai szabadságnak és az önkormányzati életnek sérelme nélkül, valamint a törvényhozásban és a birói hatalom gyakorlásában, ugy a közigazgatásban is életerővel érvényre jusson. És e végből szükséges, hogy a közigazgatási tisztviselők megbízásukat az 'államtól nyerjék, hogy egyidejűleg állásuk helyes szabályozása és más alkalmas intézkedések által a politikai szabadság a hatalom minden illetéktelen befolyása ellen biztosittassék, — az önkormányzat pedig az ellenőrzés és a helyhatósági jogok erős gyakorlásában egészséges alapon fejlesztessék. A kérdés meg van érve; megoldásának tovább halasztása mulasztást képezne a törvényhozás részéről. A legnagyobb súlyt fektetjük mi is arra, hogy állami pénzügyeinkben a rend helyreálljon és Felségeddel együtt hangsúlyozzuk a szigorú takarékosság szükségét az állami kiadásoknak minden ágában. Főleg a hadügyi költségekben kell kívánnunk, hogy a komoly pénzügyi helyzet által parancsolt tekintetek jobban, mint eddig, érvényre jussanak; és ezt a kívánságot annál hatályosabban és komolyabban érvényesíthetjük, minél biztosabban számithatunk, a trónbeszéd szavai szerint, az európai béke fentartására. De mindezek mellett leplezetlenül ki kell mondanunk, hogy az eddigi utón és a most rendelkezésünkre álló segédforrásokkal a pénzügyi rendezést elérhetőnek nem tartjuk. A takarékosságnak határt szab az elutasithatlan szükségletek fejlődése, és igy ezen üdvös, sőt mellőzhetlen elv legerélyesebb alkalmazása sem vezethet egymagában a kívánt czél megvalósításához. Viszont nem várható azon bevételek megfelelő emelkedése, melyekkel a magyar állam ma rendelkezik. Már eddig is joggal mondatott, hogy az adók felemelése a nemzeti tőke-