Képviselőházi irományok, 1884. I. kötet • 1-56. sz.

Irományszámok - 1884-22. Apponyi Albert gr. képviselő és társai válaszfelirati javaslata

126 22. szám. vagyon megtámadása nélkül alig képzelhető; már eddig is az igazsághoz hűen kiemeltetett, hogy az állami bevételek egy része épen semmi, más része pedig a kiadások kikerülhetlen fejlődéséhez képest csekély termesz"tes növekedést mutat. Mindez kétszeres súlylyal bir ma, midőn legnevezetesebb termelési águnknak, a mezőgazdaságunk, jövédelmezése rohamos csökkenést szenvedett, melynek hatása magát a nemzet minden osztályával érezteti. Ily válságos időben méltán elvárhatja a nemzet, hogy új terhekkel ne zaklattassék, sőt, hogy a fennállók behajtása is kíméletesen eszközöltessék; és ilyenkor merészség volna az állami jövedelmek természetes fejlődésének kedvezőbb alakulását reményleni. Ezen elvitázhatatlan tények súlya alatt lehetetlen be nem ismerni, hogy költségvetésünk mostani tényezőiben nem bírjuk a kibontakozás minden szükséges eszközét. Ezen helyzetben mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy megszerezzük a magyar államnak a rendelkezést minden természetes jövedelmi forrása felett melyeknek egy részét ma nélkülözi, és hogy biztosítsuk az ország oly gazdasági fejlődésének lehetőségét, mely a közterhek könnyebb elviselését elősegít

: és az állami bevételek természetes növekedésének nagyobb lendületet ad. Felséges Úr! A legmagasabb királyi trónbeszéd felhívja figyelmünket a monarchia másik államával létező közgazdasági viszony újjá szabályozására. Midőn e nagyfontosságú tárgy fölött tanácskozni fogunk, csak egy feltétlen czélt ismerhetünk el, melyet semmi más szempontnak alá nem renedlhetünk: — hogy megszereztessenek — amennyiben ez az emiitett viszony szabályozásától függ, — a pénzügyi r.ndezés és az erőteljes közgazdasági fejlődés alapfeltételei. Állampénztárunk nem nélkülözheti fogyasztási adóink egész jövedelmének élvezését; a nemzeti vagyonosság fejlődése nem képzelhető a mezőgazdasággal kapcsolatos iparágak erősebb fejlődése és egyáltalán gazdasági egyoldalúságunk gyorsabban haladó megszűnése nélkül. A beállott gazdasági válság kettős súlyt tulajdonit ezen követelményeknek és egyedül azok érvényesülésében találja természetes megoldását. Midőn tehát az 1867: XII. és XVI., valamint az 1878: XX. t.-czikkek értelmében készek vagyunk a monarchia másik államával a vám- és kereskedelmi szövetség megújítására nézve tárgyalásokba bocsátkozni, — ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ezek a követelmények érvényre jussanak és a vámszövetség fentartásához csak olyan új szerződés mellett járulhatunk, melynek határozatai azok megvalósítását lehetővé teszik. Minden oly közgazdasági viszony, mely ezt kizárja, Magyarország életerejének rovására áll fenn és igy Felséged egész monarchiájának szilárdságát és hatalmát sem növelheti. Teljesen magunkévá teszszük a trónbeszéd zárszavaiban kifejezett azon óhajtást, hogy a hitfelekezetek, nemzetiségek és társadalmi osztályok közt zavartalan béke és jó egyetértés uralkodjék — és hódoló készséggel fogadjuk Felséged azon felhívását, hogy az ezzel ellentétes mindennemű izgatások megszüntetésére közreműködjünk. E czélból helyeslésünkkel fogjuk támogatni azt,* ha minden bűnös cselekményre a törvény teljes szigora alkalmaztatik. De hogy maradandó eredményeket érjünk el, tevékenységünk súlypontját a létező társadalmi bajok állandó eltávolítására és egészséges állapotok teremtésére kell fektetnünk. Czélszerübb közgazdasági intézkedések és különösen a hitelügy helyes rendezése által fékeznünk kell az uzsorát és korlátoznunk a szegényebb sorsú nép körében sok helyen mutatkozó gazdasági hanyatlást. A közélet minden ágában kérlelhetetlenül kell üldöznünk a corruptió tüneteit. Közigazgatásunkat akkép kell szerveznünk és abba a legfőbb vezetéstől az utolsó elágazásig oly szellemet öntenünk, hogy a törvények pontos végrehajtásában, a honpolgárok jogainak tiszteletében, a személy- és társadalmi állás különbségét nem ismerő pártatlanságban az állami eszmét méltóan képviselje és működésének jótékonysága által a magyar állam iránti ragaszkodást növelje, a törvény tiszteletét terjeszsze. Az ily messzelátó politika, mely a társa-