Képviselőházi irományok, 1881. XXII. kötet • 875-910. sz.

Irományszámok - 1881-888. A fiumei ügyben kiküldött magyar országos bizottság jelentése

888. szám. 87 ban fogja nyilatkozatát beadni. Megindulván azután az előterjesztett nyilatkozatok fölötti részletes tárgyalás, több órai vitatkozás után a bizottság elnöke kénytelen volt a vita eredményéül kimondani azt: hogy egyetlen pontra nézve sem sikerült a három bizottság egyetértését létrehozni és hogy ennek következtében a tárgyalás folytatása semminemű sikert nem igér, ugy hogy még csak ezen ülés jegyzőkönyvének hitelesítése végett kellene a bizottság tagjainak még egyszer összejönni. Ezen negyedik ülés 1883. június 2-án megtartatván, mindenekelőtt a fiumei tagok beadták az általuk kilátásba helyezett nyilatkozatot, mely szerint a magyar bizottság munkálatához terjesen csatlakoznak és csak annak a kívánatnak adnak kifejezést, hogy Fiúméban a kereskedelmi és tengerészeti ügyek számára másodbiróság állittassék fel, mely egyszersmind a fiumei kerület polgári és büntető ügyeiben is Ítélne. Ezzel egyidőben a horvát bizottság részéről szintén beadatott egy nyilatkozat, melynek szövege a negyedik ülés jegyzőkönyvében található és melynek értelmében a horvát bizottság ragaszkodik május 25-iki nyilatkozatában kifejtett álláspontjához, kijelentvén, egyszersmind azt is, hogy mindazok a rendszabályok és intézkedések, melyek Fiume városa és kerülete autonóm ügyeinek rendkívüli vitelére nézve tétetnek, egyesegyedül ideiglenes érvénynyel bírhatnak mindaddig, a mig Fiume városa és kerületére nézve a magyar királyság országgyűlése és a Dalmát-Szlavon-Horvát királyságok országgyűlése közt végleges állapot egy etértöleg megállapítva nem leend, végre tiltakozik a horvát bizottság a magyar és a horvát kormány közt megállapított ideiglennek minden egyoldalú változtatása ellen, minthogy minden ilynemű változtatás törvénytelennek fogna tekintetni. Ezen horvát nyilatkozattal, illetőleg tiltakozással szemben, a magyar bizottság szintén rögtön adott be egy ellennyilatkozatot, mely ugyancsak az említett negyedik ülés jegyzőkönyvében található és melyben a magyar bizottság kijelenti, hogy nem ismerheti el a horvát bizottságnak abbeli jogát, miszerint az oly rendszabályok és intézkedések felett, melyeket akár a magyar kormány saját illetékessége határán belül, akár a magyar országgyűlés a maga illetékessége körében ezentúl tenni fog, már előre is bárminő ítéletet mondjon, vagy azok ellen óvást tegyen; a magyar bizottság épen ellenkezőleg hiszi és reméli, hogy a magyar kormány és a magyar törvényhozás mindent el fog követni, hogy a magyar és fiumei küldöttségek összhangzó kivánataiból minél elölb valósittassék mindaz, a mi a fennálló törvények értelmében akár egyszerű rendeleti utón, akár pedig a magyar országgyűlés illetékességi körén belül Horvát-Szlavonországok gyűlésének hozzájárulása nélkül valósitható. Ezen nyilatkozat felolvasása után Thierry bizottsági tag a fiumei bizottság nevében kijelenti, hogy ezen bizottság teljesen egyetért a magyar bizottság imént emiitett nyilatkozatával. Ezzel az országos bizottság tanácskozásai be voltak fejezve. Ily körülmények közt a magyar országos bizottság a teendőkre nézve teljesen tisztában volt magával. Miután a még függőben levő kérdések végleges megoldására Horvátország hozzájárulása mellett semmi kilátás nem volt, a bizottság törekvése csak oda irányulhatott, hogy a fennálló provisorium lehetőleg Mbővittessék és részint közigazgatási úton, részben pedig, a mennyiben erre egyedül a magyar országgyűlésnek hozzájárulása szükségeltetik, törvényhozási utón megtétessék mindaz, a mit a magyar állam érdeke követel. E tekintetben a bizotttság a következő pontozatokban állapodott meg: I. Mindenekelőtt szükségesnek tartja a bizottság, hogy amennyire ez a viszonyok különfélesége mellett lehetséges, Fiume városa és kerülete számára ugyanazon törvények legyenek érvényesek, melyek Magyarországon érvénynyel birnak. A magyar országgyűlés által hozott némely törvénybe mint például az 1880: XXXVII. és 1881: XVII. t.-czikkbe (amaz a büntető törvénykönyv életbeléptetéséről, emez a csődtörvényről szól) külön szakasz van fölvéve, mely szerint Fiumét illetőleg az igazságügyminister föl lett hatalmazva, hogy a szóban álló törvényt Fiúméban külön rendelettel léptesse hatályba s hogy e rendeletben az ottani viszonyoknak megfelelő módosításokat megtehesse. Ezen törvények 0 Felsége által szentesittettek s tudtunkkal Horvátország részéről sem tétetett azok ellen kifogás. Tehát mindenünnen el van ismerve az az elv, miszerint a magyar országgyűlés által