Képviselőházi irományok, 1881. XXII. kötet • 875-910. sz.
Irományszámok - 1881-885. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a polgárositott magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intézmény megszüntetéséről” szóló törvényjavaslat tárgyában
64 885. síám. a tényleges birtok és a telekkönyvi kivonatok alapján, valamint az egyezség foganatosítása, hivatalos beavatkozás esetében pedig az osztály megtétele önmagában véve, ha csak a tagsági jogosultság vagy a vagyon állaga nem válik vitássá formaszerű contradictorius eljárás nélkül a közigazgatási hatóság által is, az annak közegeitől az 1883. évi I. törvényczikk s.serint feltételezendő jogi ösmeretek mellett elintézhető : az igazságügyi bizottság elfogadta a ministeri törvényjavaslat azon álláspontját, hogy a házközösség megszüntetése közigazgatási eljárás utján eszközöltessék, — mindazonáltal azon kiegészítéssel, hogy határozottan kifejezendő, miszerint mindazon esetekben, midőn egyes tag jogosultsága vagy a vagyon állaga tekintetében oly vitás jogi kérdések merülnek fel, melyek csak formaszerü peres eljárás mellett dönthetők el, ezek elintézése végett az érdekelt felek a per útjára utasitandók, annak lejártáig pedig a közigazgatási eljárás függőben tartandó. Egyszersmind azon perekre nézve, tekintve azok sürgős természetét, az 1868. évi LIV. törvényczikk 53. § a) pontja esetének, tehát a telekkönyvi ügyeknek kivételével a sommás perut állapittatott meg. Ilyen vitás jogi kérdések a születés vagy a házasság törvényességének, ugy a végrendelet érvényességének kérdése, továbbá ha valamely vagyonnak a házközösséghez tartozása válik vitássá és nem a telekkönyvi állapot megtámadása forog fenn, vagy nem a házközösség tényleges birtokában levő ingó vagyon forog kérdésben, végül, ha a felvételi szerződés alapján valaki nagyobb osztályrészt vesz igénybe, mint a többi házközösségi tagok, s ez iránti jogosultsága el nem ösmertetik. Ezek külön szakaszban egvenként elősoroltattak, nehogy a perre utasítás nagyobb mérvű kiterjedést nyerjen, mint a mely a házközösségek megszüntetése czéljából elkertilhetlenül szükséges. Az I. rész második fejezete tárgyalja a hivatalos beavatkozást, mely a már kifejtettek szerint csak azon esetben irányulhat a házközösségi vagyon tényleges felosztására, ha a házközösségi tagok többsége ezt kivánja. Miután azonban az igazságügyi bizottság nem tartotta czélszeríínek valamennyi házközösségnek megszűntét egyszerre előre kimondani, s csak azután foganatosítani az osztályt mindenikre nézve külön-külön, minthogy ezt az osztály foganatosításáig szabályozatlan jogviszonyok váltanák fel — hanem a ministeri törvényjavaslat azon álláspontját fogadta el, hogy minden egyes házközösség külön szüntetendő meg; miután továbbá a házközösség mindaddig, mig meg nem szüntettetett, születés vagy felvétel következtében új tagokkal szaporodik, Ily események által teh;lt az azt előző eljárás, sőt a netalán már létrejött, de még jogérvényessé nem vált osztály is alapjában megingatta tik, ennek elkerülése végett elodázhat lanul szükségesnek mutatkozott: a házközösségnek új tagokkal való szaporodását kizárni, nemcsak a felvétel megtiltása által, miként ezt a törvényjavaslat 1. §. elrendeli, hanem azon további intézkedés által is, hogy bizonyos időpont után született gyermekek se tekinthetők többé házközösségi tagoknak. Ezen időpontul a hivatalos beavatkozásra kitűzött határidő kezdete véteíett, minthogy csak ekként fektethető a hivatalos beavatkozás biztos alapra. Egyike a legfontosabb kérdéseknek a házközösség megszüntetésénél az: hogy hivatalos beavatkozás esetében a házközösségi vagyon családok, ágak vagy a tagok száma szerint osztassék-e fel. A ministeri törvényjavaslat indokolása felemlíti kimerítően ezen módozatok mindenikének előnyeit és hátrányait, s azon okokat, melyek miatt a jogosított tagok száma szerinti felosztás fogadtatott el. Az igazságügyi bizottságot különösen azon két ok vezette a törvényjavaslat álláspontjának elfogadására, hogy a házközösségi tagokat a házközösség fennállása óta, ha csak a felvételkor egyes esetekre szerződésileg kivétel nem állapittatott meg, a vagyon mindenkor egyenlő részekben illette meg, s e miatt már az 1873. évi XXIX. törvényczikk 5. §-a is a tagok
