Képviselőházi irományok, 1881. XXII. kötet • 875-910. sz.

Irományszámok - 1881-888. A fiumei ügyben kiküldött magyar országos bizottság jelentése

888. szám. 123 sék, nem tévesztvén azonban szem elől azon körülményt sem, hogy ezen törvények némelyike Fiúméra nézve tárgytalan volna, mások pedig az ott létező tényleges viszonyok következtében egyes pontjaikban módosítást igényelnének. Ezen kérdésre nézve tehát teljes egyetértés uralkodik, a mennyiben az elyről van szó, a magyar bizottság és Fiume t. képviselői közt. A mi pedig az elvnek keresztülvitelét illeti, ez már is tetemesen egyszerűsítve van az által, hogy az két concrét esetben törvényesen már meg lett oldva, tudniillik az 1880: XXXVII. t.-cz. 48. §-a és az 1881: XVII. t.-cz. 271. §-a által. Amaz a büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről, emez a csődtörvényről szól, és mindkét esetben >Fiumét illetőleg felhatalmaztatik az igazságügyminister, hogy a szóban álló törvényt Fiúméban külön rendelettel léptesse hatályba és ezen rendeletben az ottani viszonyoknak megfelelő módosításokat megtehesse*. Ezen, a magyar országgyűlés mindkét háza által elfogadott és O Felsége által szentesitett, tehát minden tekintetben kifogástalan törvények példája szerint a magyar királyi kormány a törvényhozástól a fentihez hasonló felhatalmazást kérne az 1867 óta hozott magyar alkotmányos törvényeknek Fiúméban való hatálybaléptetésére nézve, magától értetvén, hogy e tekintetben Fiume városa és kerülete illetékes képviselőinek nézeteit meg kellene hallgatni és az ott létező különleges viszonyokat tekintetbe venni. A mi pedig a jövőt illeti, az egyes törvényjavaslatok előterjesztése alkalmával hasonló értelemben fogná Fiume városa és kerülete érdekében intézkedés történni. Annak kimondása, hogy mindaddig, mig törvényes utón Magyarországra nézve érvényes polgári törvénykönyv létre nem jő, az osztrák polgári törvénykönyv, úgy mint eddig is, Fiu-méban hatályban fog maradni, nem látszik szükségesnek, magától értetvén, hogy bár nem a magyar alkotmányos törvények sorába tartozó, de évek hosszú során át tényleg hatályban levő nagyfontosságú törvény nem fog eltöröltetni mindaddig, mig annak helyébe egészben vagy részben jobbat tenni nem lehet. A fiumei képviselők azon kivánata ellen, hogy mindazon törvények, melyek Fiúméra nézve érvényesek, hiteles olasz fordításban is kiadassanak, a magyar országos bizottságnak semmi kifogása sincs. II. Közigazgatás. A magyar bizottság teljesen egyetért azzal, hogy Fiume városa és területe a maga autonóm belközigazgatását a fennálló törvények alapján a magyar kormány részéről helybenhagyott statútum által rendezi. Azt, hogy ezen statútum az ország törvényei közé beczikkelyezendö volna, a magyar országos bizottság nem tartaná czélszerűnek azon okból, mivel az ily statútum jóváhagyása a végrehajtó hatalom illetékességi köréhez tartozik és e végre a törvényhozás hozzájárulása nem szükségeltetik, másfelől pedig ezen statútum nagyrészben mégis gyakran változó helyi érdekekkel foglalkozván, nem látszik ajánlatosnak, hogy minden ily — sok esetben aprólékos — változtatásra az összes törvényhozási apparátus hozassák mozgásba. III. Vallásügy. Azon tételt, hogy Fiúméban a vallásügyek a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerium legfőbb vezetése alatt álljanak, a magyar bizottság feltétlenül elfogadja. Szintúgy a maga részéről hozzájárul a fiumei képviselők azon kivánatához is, hogy a fiumei római katholikus társas káptalan, mely 1787-ben a pólai egyházmegyéből kihasittatott és közigazgatási ellenőrzés szempontjából a zenggmodrusi püspök személyének (ad personam) lett alárendelve, de annak egyházmegyéjébe soha be nem kebeleztetett, — ezen sok alkalmatlansággal járó kötelékből kibontassék. E tekintetben a magyar bizottság legkivánatosabbnak tartaná egy külön fiumei püspökség felállítását. Vájjon ez mennyiben lehetséges és ha lehetséges, mily módozatok mellett volna az létesítendő, ha pedig nem lehetséges, mi volna a fiumei társas káptalan jelenlegi helyzete helyébe teendő, az további tárgyalásoknak tartatnék fenn, melyek alkalmával nevezetesen a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerium is meg volna hallgatandó. A fiumei káptalan kanonokai kinevezésének minden körülmények közt éppen ugy kellene történni, mint Magyarországon, t. i. O apostoli Felsége által a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministerium ellenjegyzése mellett. Midőn a t. fiumei képviselők ezen fejezet végén azt mondják, hogy: »hasonló módon volna eszközlendő a görög nem egyesült plébániának mostani kötelékéből való kihasitása és ezen elvnek megfelelő intézkedés a többi recipiált felekezetekre nézve is életbeléptetendő, a magyar bizottságnak ezen elv kimondása ellen nem lehet kifogása, de annak gyakorlati jelentősége felől a fiumei képviselők részéről bővebb felvilágosítást kell kérnie. 16*