Képviselőházi irományok, 1881. XXI. kötet • 820-874. sz.
Irományszámok - 1881-865. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a harmadik egyetem ügyében
865. szám. 315 sekbe, hanem egyszerűen fölteszem a velünk közlött kérdéseket és előadom azokra vonatkozó véleményemet. A kérdőpontok elseje, a mint méltóztatnak tudni, nem vonja kétségbe, Jhogy a túltömöttség a budapesti egyetem némely karaiban és szakaiban tényleg észlelhető; mig az előttem szólottak közül némelyek azt mondották, hogy nines túltömöttség, mások pedig megengedték, hogy van. Ez utóbbiakhoz tartozom én is, mert véleményem szerint oly előadást, a melyben 400—500 a hallgatók száma, kétségkívül túlnépesnek kell mondani. S a kezünknél levő statistikai kimutatás ily rovatokat is mutat. Már most, ha egyszer a túlnépesség határozottan fenforog, kérdés: okoz-e ez bajt? Kerkápoly Ő nagyméltósága nem tartja bajnak, mert ugy veszi, hogy a templomban is egyre megy, akárhány embernek beszél a pap. De én kénytelen vagyok neki e részben ellene mondani; és eszembe jut egy egyházi költőnek az a nevezetes mondása, hogy sokszor még a boldogság is egész teher nyakunkon. Hogy mennyire idéz elő bajt a túlnépesség, azt a különböző viszonyok mutatják meg, névszerint, hogyan veszik i\zt magukra nézve a tanárok, hogyan kell tekintenünk a tudomány szempontjából és ismét hogyan kell a tanulók érdekében ? Mert ha e három szempontból tekintve, csakugyan constatálni lehet, hogy a baj létezik: akkor természetesen bele kell bocsátkoznunk abba a kérdésbe, hogy mikép kell a bajon segíteni? Hogy a túltömöttség baj a tanárokra nézve, azt én is állítom Én szerintem a tanárnak ugyanaz a viszonya van a tanítványaival, mint a milyen van, hogy a Kerkápoly ő excellentiája példája mellett maradjak, a papnak a maga híveivel. Egyénileg is kell t. i. ismernie őket, különben nem ellenőrizheti őket, nem a külső magaviseletet értem, hanem a tudományos munkálkodást. Pedig ez okvetlen feltétele a sikeres tanításnak. De bajnak tekintem e túltömöttséget a tudomány szempontjából is. A demonstratív tudományokat nem lehet egy teremben 400— 500 embernek magyarázni; a mikroskopi bemutatással járókat ily tömeggel közölni képtelenség. A szigorlatok tartását is nagy mértékben nehezíti a túltömöttség. Csak a jogi kar számadatait néztem meg a kimutatásban: azt látom, hogy ott 1881— 82-ben 520 vizsgálat és 634 szigorlat volt, tehát összesen 1154. Mikor van ideje igy a tanárnak előadást tartani? Azt hiszem, lehetetlenség el nem ismerni, hogy ily viszonyok között, ennyi hallgató mellett tanítani is, szigorlatokra is járni, s a mellett az embernek megőrizni a maga physikumát, csaknem a lehetetlenségek közé tartozik. Mondottam, hogy bajnak tekintem a túltömöttséget a tanítványok szempontjából is. Hivatkozom az előbb is említett demonstratív előadásokra. Ezekben oly sokan nem vehetnek részt jó eredménynyel, még ha színpadi mutatványoknak tekintjük is azokat. Ekkora népesség mellett a hallgatók egy része csak testileg van ott; ez pedig oly veszteség, a mely által a tanítás czélja koczkára tétetik, sőt megsemmisíttetik. A második kérdés az: kell-e segíteni a bajon ? Természetes, hogy kell; csak az a kérdés: micsoda úton és módon történjék a segedelem ? Több mód ajánltatott, igy pl. az érettségi vizsgálatoknak az egyetemen való felülvizsgálása, melyet Felméry t. tagtársunk vetett föl. Hogy szigorú érettségi vizsgálat tartassék: az kívánatos; de hogy az érettségi bizonyítvány szigorú vagy enyhe vizsgálat eredménye-e; azt konstatálni nagyon nehéz. Nemcsak nálunk vannak gyengén érett fiatal emberek. Az olasz közoktatási minister előterjesztéséből is az tűnik ki, hogy az ottani érettek között oly gyarlók is voltak részben, a kiknek érettségi latin forditmányaikban csak ugy hemzsegtek a grammatikai formahibák. Kívánom én is, hogy szigorúan meg kell a maturandusokat vizsgálni, de annak kimondását ma, hogy az érettségi bizonyítványok az egyetem által superrevidiáltassanak, nem tartanám jogosnak, mert az érettségi bizonyítványnak állami érvényessége van, azt egy másik fakultás vissza nem veheti. Igenis, lehetne az érettségi vizsgálatokat egy országos bizottságra, pl. az egyetemre ruházni, de erre új törvényes intézkedés kívántatnék. Másik eszközül a tantermek kitágítása ajánltatott. Ez a hallgatóságra nézve, megengedem, hogy kívánatos, de kérdem, lesz-e tüdője az előadó tanárnak, hogy a megnagyobbított teremben órahosszat beszéljen? 40*
